Agria 43. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2007)

Misóczki Lajos: Az észak-magyarországi vendégforgalom a XVII. századig

északi országrészeken. Ezek nemcsak más hazai tájakra, hanem a szomszédos országokba is elvezettek. Nőtt az utazók száma, ezért az élénkülő, az ország többi vidékét is átfogó kereskedelmi és utasforgalom a XIV-XV. században újabb, biztonságosabb utakat igényelt. Ekkortól vált egyre forgalmasabbá: a Visegrád-Esztergom vagy Buda-Esztergom-Nagyszombat-Szakolca-Brünn; északra az Esztergom-Sempte-Trencsén-Zsolna-Boroszló; Esztergom-Újbánya-Körmöcbánya-Rózsahegy; aztán a Pest-Hatvan-Fülek-Zólyom-Saskő; továbbá a Vác-Gyarmat-Losonc-Rimaszombat-Rozsnyó-Gölnicbánya; a Pest-HatvanKompolt-Keresztes-Szikszó-Kassa-Eperjes-Bártfa-Krakkó; Kassa-Gölnicbánya-Igló-Lőcse-Késmárk-Podolin-Palocsa-Lubló; Igló-Poprád-Rózsahegy; Ónod-Szerencs-Patak-Sátoraljaújhely-Homonna-Sztropkó-Krakkó; végül a Kassa-Nagymihály-Ungvár-Munkács-Vereckei-hágó és a Munkács-Beregszász-Kisvárda-Nyíregyháza útvonal.

3 Az utak minősége rossz volt, ami hátráltatta a közlekedést. Bár az itteni, a felső-magyarországi vármegyék bővelkedtek kövekben és a hidakhoz szükséges fákban. A közrendűek gyalog vagy lóháton, a tehetősebbek szekéren közlekedtek. Sajnos az időjárás okozta természeti akadályok sokszor zavarták az utazást.

4 A huzamos esőzések, a folyók áradásai (Vág, Zsitva, Garam, Ipoly, Tárna, Sajó, Hernád, Bodrog, Borzsava és a Tisza) gyakran napokig hátráltatták a haladást. Hajózható víziút a Duna, valamint a Tisza északalföldi szakasza és a Vág volt. Kisebb révhelyek létesültek a Garamon, Ipolyon, Zagyván, Tárnán, Sajón, Hernádon és a Bodrogon. Vándor kézművesek, zarándokok, iskolákba tartó diákok általában gyalog, a rendszeresen közlekedő kereskedők lóháton vagy kocsin, főrangúak utazószekéren közlekedtek. A kiváltságos városok élénkülő piacai növekvő kereskedői érdeklődést, utasforgalomat vonzották. Selmec 1235/1239-ben, Nagyszombat 1238-ban, Zólyom 1243-ban, Korpona, Buda és Pest 1244-ben, Beregszász 1247ben, Nyitra 1248-ban, Besztercebánya 1255-ben, Késmárk 1269-ben, Gölnicbánya 1287-ben, Pozsony 1291-ben, Kassa 1290/1347-ben, Eperjes 1299ben kapott városi kiváltságot, amely által nőtt az ezekbe tartó vagy az átmenő forgalom.

5 Más települések hiteleshelyi kiváltsághoz jutottak. Káptalanok, szerzetesrendek konventjei általában (birtok)jogi ügyeket is intéztek, és a hozzájuk fordulóknak „közhitelre számot tartó oklevelet állítottak ki."

6 Megemlítjük a garamszentbenedeki (1222-től), egri (1227-től), nyitrai (1248-tól), sági és jászói (12553 HIDAS Gábor 1991. 115Я.; PAPP-VÁRY Árpád 2004. 34-35. 4 ANTALFFI Gyula 1943. 14-15. 5

VÁLYI András 1799. 297., 359., 431.; EPERJESSI Kálmán 1971. 16., 18.; GRANASZTÓI György 1980. 82., 139., 146.; KRISTÓ Gyula 1998. 189.; Granasztói György tárnoki vagy budai jogú (szabad királyi), személynöki vagy fehérvári jogú városokról és szabad királyi bányavárosokról szól. 6 GLATZ Ferenc 1996. 87. 594