Agria 43. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2007)

Földi Viktória: Vizuális és kommunikatív emlékezet. Egy erdész életútja a családi fotókon keresztül

Szülők és gyermekkor Telek Pál feleségével, Surányi Máriával a Benicky rezidencián szolgált a Pétervására határán lévő Hosszúverőn. 1920-ban született első fiuk, Pál. „Az édesapám erdész volt, sőt őneki az apja is az volt, a nagyapja, a dédapja és az üknagyapám is az volt. Szanaszét laktak mindenfelé. " Az édesapa mobilitását a jó erkölcsi életével példázza: „Apám jól viselkedett, nem volt bal körmű." Tanult szakember révén az egzisztenciális hátterét a becsületességével teremtette meg. Amennyiben engednie kellett volna a cselédségre jellemző túlkapásoknak, munkahelyet váltott. Ez oknál fogva sokszor változtattak lakhelyet és így kerültek Erdőkövesdre, ahol a Károlyi és a Piret de Bihain családnak volt birtoka. Az édesapa náluk vállalt erdőkerülői munkát. Erdőkövesd egyik külterületére költöztek, ahol gyermekkorát tölthette Telek Pál. A községtől nyugati irányba elterülő hosszú völgyben, Büdöskúton egy három szobás erdészházat építettek számukra, amely mellett mezőgazdasági földterületek és gazdasági épületek kaptak helyet. Báró Piret de Bihain Viktor 800 holdas erdejének felügyeltét kellett ellátni a kerülőnek, a hozzátartozó váraszói és a vezekényi területekkel. „A fizetés ugye kevés volt. Kukoricát meg búzát mértek a régi világban. Az ember amivel még tudott, azzal foglalkozott. " A Telek család számára a megélhetés fő forrása a marhatartás volt. A gyermeki élet középpontjában a munka állt. Az iskoláskor előtti évek meghatározó élménye az állatok tartásával hozható kapcsolatba. A kondás feladatát a gyermekkorú Zám Gábor látta el, de a fiatal Pál is szívesen töltötte vele az idejét. „Együtt voltunk. Aztán azt mondja egyszer a gyerek: vegyünk dohányt a bányászoktól, mert azok itt jártak keresztül az erdőn Istenmezejéről Nógrád megyébe. Én nem bánom, de én nem dohányzom, mert apám agyonüt. Jött a bányász lefelé, bácsi ad e dohányt gombáért? Szedtünk neki egy nagy szatyor gombát, ő meg adott nekünk dohányt. Na akkor megtekertük, akkor kezdődött minden. Attól fogva oszt végigment a cigaretta. Mai napig." Az erdei élet és az ott folyó munka zárt társadalmi teret alkotott. Az erdő birtokosai az arisztokraták és a közbirtokosság volt. A munkában főként felnőtt férfiak vettek részt, csak a báró vadászatakor segítettek a nők és a gyermekek. Az erdőn felnövő gyermek az iskolába való kerülése előtt nem sokszor találkozhatott kortársaival. Munkás férfiak vették körül, ezért a felnőttkori normák gyakoroltak rá hatást. Ugyanakkor az arisztokrata családdal való találkozások a kulturálódás egy másik formáját is előrevetítették. A falusi parasztemberek által közvetített tudás keveredett a bárói család által hirdetett eszmékkel. Az utóbbi meghatározó elemei a katolikus vallás, az iskolázottság és a vadászat, amelyek a felnőtt Pál életét végigkísérték. A zsákmányolás egyik formája a vadászat. A palóc kisnemesi falvakban régi szokásként él, viszont társadalmi rétegenként eltérő módon találkoztak vele. A 449