Agria 43. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2007)

Bánkiné Molnár Erzsébet: Nemes közbirtokosok erdőírtásai a XIX. század elején, a Kővár-vidéken

Kővár-vidéken a települések közföldjének allodizálása ellen már a XVII. század elején felléptek a helyi egytelkesek. Egy-egy faluban, ha a nemes famíliák száma vagy a família önálló gazdálkodásra alkalmas családtagjainak a száma gyarapodott, erdőirtással szereztek maguknak művelésre alkalmas újabb parcellát. Az erdőirtásokat elsősorban a falu földjén végezték, hiszen a falu erdejét, legelőjét, kaszálóját ősidőktől fogva közföldnek tartották. A XVIII. században azonban a Telekiek is magukénak tekintetek az erdőt, ezért colonusaik és az egytelkes nemesek között egyre több konfliktus keletkezett. A nemesi közbirtokosok foglalásai nem kímélték sem a közföldet, sem a jobbágyföldet sem a fiskális - azaz Teleki-erdőket. Szentgyörgyi Mária írja, hogy Ilondapatakán 1761-ben a Slem nemes család „igen megszaporodván olyan sokat irtott, hogy az egész határnak nagyobb részét ők bírják".

3 Történtek ezek a foglalások és irtások annak ellenére, hogy már 1669-ben meghagyták a fiskalitásban élő nemeseknek, hogy „földeket is pediglen magok házhelyekhez semmi szín és módok alatt ne foglaljanak."

4 A II. József-kori földfelmérés idején kijelölték az egytelkes nemesek sessióit, és jogot nyertek, hogy „az erdőket usuálják". Ezt a nemesi közbirtokosok úgy értelmezték, hogy „ők esempte sessiok utánn minden határbeli Dominale Beneficiummal élhetnek, úgy mint erdővel, ahol különös tilalmas erdőt nem tartott a família".

5 Mindezt abból az előterjesztésből tudjuk, amelyben Teleki Károly az erdők és közföldek felosztását és allodizálását javasolta a családi tanácsnak. Az előterjesztés 1794-ben történt. Ahhoz, hogy Teleki Károly elképzelése megvalósulhasson, mindenek előtt szükség volt a tényleges birtoklási helyzet tisztázására. 1803-ból megmaradt 18 Kővár-vidéki település nemesi közbirtokosainak összeírása,

6 amely a birtokaikat volt hivatott felmérni. A vallomásos összeírás adatokkal bizonyítja, hogy a nemesi közbirtokosok mind a közföldekből, mind a Telekiek tiltott allodiális erdeiből nagymértékű erdőirtásokat és foglalásokat tettek. Az erdőirtások nem csupán Kővár-vidékén és a felvázolt okok miatt növekedtek, országszerte hatalmas erdőpusztítások történtek. A bányák, a hamuzsírfőző üzemek, s egyéb okok egyre nagyobb mértékű fakivágást indukáltak.

7 Mária Terézia királynő központi erdőrendtartása 1769-ben, talán éppen ezért, a szakszerű erdőgazdálkodás bevezetésével a nagymértékű erdőpusztításnak is gátat kívánt állítani.

8 3 SZENTGYÖRGYI Mária 1972.134. 4 Approbataee II. Tit. 8. Art. 7. Lásd. SZENTGYÖRGYI Mária 1972. 136-137. 5 SZENTGYÖRGYI Mária i. m. ugyanott. 6 KM. Könyvt. [Kiskun Múzeum Könyvtára] 5359.I-II-III. lt. sz. 7 R.VÁRKONYI Ágnes 1999. 581. 8 BÁNKINÉ MOLNÁR Erzsébet 2005. 218. 44