Agria 43. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2007)

P. Szalay Emőke: Gránátalmás bokormotívumok a tiszántúli úrihímzéseken

véljük, hogy a XVII. század második felében jelenhetett meg a csészeleveleknek ez a megformálása, amely a későbbiekben az egész gyümölcsöt többször ismét­lődve körbefogta. A keszkenő készítőjéről megállapíthatjuk, hogy a reneszánsz mintakincset jól ismerő személy lehetett, aki egy viszonylag kevésbé ismert megoldással díszítet­te a terítőt. A következő úrasztali kendő a tiszavidi gyülekezeté. 8 Az előbbihez hasonló­an igényes mintában karéjos levélből indul a két egymást keresztező ág, az álta­luk kialakított mandorlában már megjelentek a későbbiekben általánossá váló pet­tyek. Ugyanakkor szokatlan megoldást mutat, mivel a hímző egy vonallal kettévá­lasztotta az ovális teret. Jobban megnézve kitűnik, hogy feltehetően a minta elnézésé­ről van szó, ugyanis a ferde választóvonal a harmadik gránátalma szárának a meg­hosszabbítása. Ez egyedi megoldásnak tű­nik, ugyanakkor megállapíthatjuk, hogy jó érzékkel alkalmazta a készítő. A bokor ki­indulása itt is a gyökeret jelképező levél, majd egy kacs felett további levelek jelzik a bokor fakadását. A mindkét oldalon fűré­szes levelek díszes megformálásúak, az egyes récék közül kiemelkedő kacsok to­vább gazdagítják formájukat. Mindkét szárról egy-egy kis bimbó ágazik, a középső gyümölcs újabb akantuszlevélek kö­zül emelkedik. Közvetlenül a záró motívumok alatt mindhárom száron kacsok il­letve kacspár tölti ki a teret. A gránátalmák a levelekhez hasonlóan figyelmet érdemelnek. A gömb formá­jukat még őrző, éppen a felhasadás pillanatában látható gyümölcsök burka már szétnyílt, öblükben körte alakban ábrázolt a magvakkal teli húsa. A gyümölcsöt koronázó hármas sziklevél eredeti értelmét elveszítette, két kis levél közében lé­vő pettyé változott. A gyümölcsök burokleveleinek különlegessége, hogy kívül si­mák, egyszerű félkörívet formálnak, befelé viszont fűrészfogas kialakításúak. Er­re a megfogalmazásra ugyancsak találunk példákat, szinte kivétel nélkül Észak­Magyarországról. A Felvidékről egy hasonló szerkezetű bokormintában ismeretes. 9 Első érde­kessége, amely hasonlítja a tiszavidi kendőhöz, a mandorlában elhelyezett hosszú 2. kép. Tiszavid. 8 A terítő ma a Beregi Múzeum gyűjteményében található, leltári száma: 64. 272. 2. 9 TORANOVA, Eva 1984. 28.19. Református úrasztali terítő Gömörszkáros, ma Skeresevo XVII. század. 425

Next

/
Oldalképek
Tartalom