Agria 43. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2007)

P. Szalay Emőke: Gránátalmás bokormotívumok a tiszántúli úrihímzéseken

P. Szalay Emőke GRÁNÁTALMÁS BOKORMOTÍVUMOK A TISZÁNTÚLI ÚRIHÍMZÉSEKEN A XVII-XVIII. század csodálatos hímzőművészetének, az úrihímzésnek egyik legkedveltebb szerkezete a három virágos ágból szerkesztett virágbokor. Megformálásának két fő változata van, a főág balra vagy jobbra hajlik, szárát keresztezi a második ág, a harmadik gyümölcs az előbbiekből ágazik ki. Ennek szerkesztési oka lehet: a két ág között üres tér keletkezik, ezt tölti be a harmadik elem. Az alábbiakban a tiszántúli református gyülekezetekben a mai napig használatban lévő úrasztali terítők közül mutatjuk be ennek a mintának fellelhető változatait.

1 Elsőként a kispaládi gyülekezet úrasztali térítőjét mutatjuk be.

2 A keszkenő négy sarkában látható az arannyal hímzett, jellegzetes, egy pontból induló, két egymáson áthajló szárú virágtő. Talán korai jellegét támasztja alá, hogy a szárak által közrefogott mandorla alakú tér még üres, nincs benne a később általánosnak tekinthető, egymás fölé helyezett pettyek sora. Itt még látható, hogy a hímző külön érzékeltette a két virágszárat, ugyanis a főszárra egy kis levélpárt helyezett, amelynek egyik fele az említett üres térbe hajlik. A szárak kiindulópontja egy kis hármas levél, amely a talajt érzékelteti minden esetben, ez jellemző a magyar hímzésekre. A két száron három gránátalma ül, a legigényesebb kialakításúak az egész csoportban. A ötcikkelyes gyümölcsöt körülölelő külső levelek megoldása jellegzetes, 1. kép. Kispalád. 1 A kutatást 1997-2000 között az OTKA T-23439 számú támogatásával végeztem. 2 Méretek: 87x91 cm. Kispalád, Református Egyház. Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve, 2007. 423