Agria 43. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2007)

Gulyás Éva: Falucsúfolók a Jásznagykunságban és környékén

járva hazafelé készülődik. Igen ám, de közben nagy zivatar támad, s mivel akkoriban még lovas kocsival közlekedtek idegesen toporgott a sógor a gang alatt. 'Hogy megyünk ilyen időben haza?' A herényi sógor akképpen vigasztalta: 'Ugyan már sógor! Sokkal rosszabb időben is mentem én már haza!' "

40 Másik történetünk is a szűken mért vendégszeretetről szól, bár ez a nem jász lakosú Jánoshidára vonatkozik: a fösvény jánoshidai gazda a búcsúba meghívott vendéget felküldi reggelizni az eperfára: „Menjen fel kend a szederjes eperfára, ászt lakjon kend jól!" (Alattyán)

41 A jászsági nép értékrendjében a föld, a redempciós költségekből részt vállaló redemptus jász és leszármazottai állnak az első helyen. Az idegenekkel szemben zárkózott, jött-mentnek tekinti, mégha bizalmába fogadja és megbecsüli, megbarátkozik vele, akkor se helyezi a jászok fölé. Banner János régész, a Jász Múzeum egykori igazgatója írja önéletrajzi visszaemlékezésében a XX. század eleji állapotokról. „Egy hüvelyknyi redemptus jász, minden tudás nélkül, többet jelentett ennek a városnak a társadalmában, mint azok a tanárok, - s ezek elég szép számmal voltak - akik később egyetemi tanárok, magántanárok, vagy éppen tankerületi főigazgatók lettek. "

42 A jászok ügyesek, leleményesek, vállalkozó szelleműek, de ugyanakkor ravaszok is: „ügyesek, de nagyon ravaszok, vallásosak is, mégis nagy káromkodók" vélekednek a tiszabői lakosok. Sokat emlegetik, még saját magukról is a jász kamukérót, a csavaros észjárást, melyben van egy kis kiszámítottság, ravaszság is, s amivel jó vagy akár rossz ügyet szolgálva is keresztülvitték akaratukat. Jászberényben mondják: kamukérós agya van.

42 A technikai újításokat nem fogadták örömmel, emiatt így csúfolták a jászokat: „Mikor megindult a jász vasút, vasvillával mentek a vonat elejbe, hogy visszakényszerítsék. " Jászkíséren gyűjtött rátótiáda szerint, amikor a jász vasutat építették, a vasútvonalat eredetileg Jászalsószentgyörgy mellett akarták elvezetni. A szentgyörgyi gazdák azonban nem engedték, hogy a földjükön haladjon át a töltés. A jászladányiak viszont örömmel hoztak áldozatot, ezért a vasút Ladányon halad át, ott áll meg a vonat. Amikor azonban megközelíti Alsószentgyörgyöt, mindig hosszan fütytyent. Erre mondják csúfolódva: „Ladánynak a füstje, Szentgyörgynek a füttyel"

m 40 FODOR István Ferenc 2004. 19. 41

SZMNAII/1.2001. 169. 42 BANNER János 1966. 3. 43 Az Új Magyar Tájszótár 'kamukéró' címszavánál olvashatjuk, hogy Jászberényben, Szolnokon 'ravaszságot', 'ravasz ember'-t jelent. III. 58.; Ld. ezzel kapcsolatban BANNER János 1966. 12-15.; valamint RUSVAY Lajos 2001. 121-122. 44 Szikszai Mihály szolnoki levéltáros közlése. Itt szeretném megjegyezni, hogy Rusvay Lajos jászsági helytörténeti kutató kedvelt anekdotája volt, baráti körben gyakran elmesélte, mindig nagy sikert aratott vele. 364