Agria 43. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2007)

Gulyás Éva: Falucsúfolók a Jásznagykunságban és környékén

fejlett kisipara (főleg asztalos, cipész) miatt Kis-Pestnek nevezték „...az 1960-as évek legendás pesti buszkalauza Bandi bácsi...is akképpen kurjantotta el magát közeledve Jákóhalmához: Kispest következik! " - írja Fodor István Ferenc.

10 Vele jártak Pestre a jákóhalmi cipészek, akik bőröndben vitték magukkal a kész cipőket, és visszafelé jövet hozták a nyersanyagot és a pesti divatot. így a jászjákóhalmi asszonyok és lányok az öltözködésben és a legújabb divat követésében is élen jártak az 1960-as években. A népi táplálkozás is lehet falujellemző egy-egy jellegzetes étel után. A tiszasasiakat lepecsnek, lebbencsnek hívták, mert sok száraztésztát fogyasztottak, a besenyszögiek lebbencs-pisták a tiszapüspökiek szerint, mert mikor együtt arattak, mindig ezt főzték. A karcagiak Kisújszállást lebbencses városnak titulálták. A szegények sok sült tököt ettek, ezért a környékbeliek könnyen a nyakukba ragaszthatták a tökös jelzőt: Tiszaug, Tiszaőrs tökös, tökfalu, a jászapátiak pedig „tökkel hízott apátiak". Az ezzel kapcsolatos jászsági falusoroló így hangzik: „ Tökkel hízott apátiak, Istentelen kisériek, Felbuktak a pélyiek, Nagykontyúak a hevesiek Erdőtelek szép lányt nevel. "

u A jászdózsaiak ződhasúak, okát már nem ismerik. A táplálkozással kapcsolatos falucsúfolók, rátótiádák gyakori motívuma, hogy ínséges időkben megeszik a nem emberi tápláléknak számító állatok húsát is. A tiszaigariakat azért csúfolják varnyúknak, mert megették a varjúfiókákat. Az adácsiak (Heves m.) is. Ezt azonban nem tanácsos nekik felemlegetni, mert könnyen dühbe gurulnak, sőt össze is verekednek. Megyeszerte ismerik a „Kókán kétszer ették meg a lencsét" típusú falucsúfoló történetet. Érdemes idézni, hogy milyen beszédhelyzetben használják Jászapáti, Jásztelek környékén. Megkérdi a gazdasszony a családjától, hogy ízlike a feltálalt étel. Erre válaszolják: „Egyszer meg lehet enni, kétszer meg csak Kókán ették meg a lencsét. "

n A kókaiakról (Pest m.) ugyanis az a történet járja, hogy a gazdasszony nem főzte meg először rendesen a lencsét, megették, átment a gyomrukon, az eső kimosta, megtalálták, és újra megfőzték. A jászalsószentgyörgyiek veszekedés közben könnyen odavágták a jánoshidaiaknak: „ Oszt te beszttsz, tenálatok meg beleaprítottak a hódba, mer azt hitték, hogy aludttej! " A nemzetközileg is ismert rátótiáda helyi változata így hangzik: „... a jánoshiggyaiak nagyon jó fonó asszonyok vótak, még éccaka is fontak. Szép hódvilágos este vót, az ember veszekegyik az asszonnyal, hogy feküdjön má, ne fonjon. - Elótom 10 Lm. 18.1. 11 SZABÓ László 1979. 158. 12 MOLNÁR István 1993. 45. 355