Agria 43. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2007)

Gulyás Éva: Falucsúfolók a Jásznagykunságban és környékén

a Szolnok megyei néprajzi atlasz (továbbiakban SZMNA) falucsúfolókra, valamint az etnikai csoportokra vonatkozó 1960-as évekből származó gyűjtései adják, 4 va­lamint saját gyűjtéseim, szakirodalmi és szolnoki múzeumi adattári adatok. A falucsúfolók két fő típusát különböztetjük meg Szendrey Zsigmond 1927­ben megjelent máig helytálló tanulmánya nyomán. 5 Az első csoportba sorolja az epikai mag nélküli csúfolókat, ide tartoznak a névcsúfolók, a település földrajzi fekvésére, gazdasági-vagyoni helyzetére, táplálkozási, öltözködési szokásaira, er­kölcsére, viselkedésére, vallására, nyelvjárási sajátosságaira stb. vonatkozó meg­figyelések, melyek a kicsúfolt falu vagy lakói egy-egy jellemző tulajdonságát ve­szik célba. A másik csoportba az epikai maggal rendelkező csúfolók tartoznak, ebben az esetben konkrét történettel magyarázzák létrejöttét. Ezen belül önálló csoportot alkotnak a rátótiádák, melyek valójában anekdótaszerű történetek, falu­csúfoló mesék (nevét a Veszprém megyei Gyulafirátótról kapta, melyről sok falu­csúfoló keletkezett). Anyagunkat a fenti tematikus csoportok szerint rendeztük el, csupán abban tértünk el a Szendrey-féle rendszertől, hogy az epikus történetek, rátótiádák egy részét már a tematikus csoportokba is besoroltuk, ha témájánál fog­va odaillett, a többit a tanulmány végén közöltük. A falucsúfolót egyik település mondja a másikról. Megfigyeltük a vizsgált térségben, hogy léteznek olyan települések, melyek már régóta rivalizálnak egy­mással és ennek a falucsúfolókban is van lenyomata. Ennek igen sokféle oka le­het, pl. történelmi, társadalmi, vallási, nemzetiségi és még sok más. Ilyen telepü­lések, pl. a megyeszékhelyi címért versengő Jászberény-Szolnok, a Nagykunság­ban Karcag és Kisújszállás, a nagykunsági Túrkeve a nem oda tartozó szomszé­dos Mezőtúrral vetélkedett, a Jászságban Jászberény-Jászapáti, Jászberény-Jász­jákóhalma, melyek mindig igyekeztek felülmúlni és lejáratni egymást. A kisebb települések esetében is megfigyelhető ez a tendencia, bár léteztek nagyobb tájak­ra vonatkozó globális minősítések is, mint pl. megyénkben a jászoknál és a ku­noknál. A csúfolódás célja a másik nevetségessé tétele és felbosszantása, melynek különböző fokozatai voltak az enyhe, humoros megjegyzéstől a durva sértésig. Ennek megfelelően volt olyan falucsúfoló, melyet a kicsúfolt település lakói ön­maguk is vállaltak, tőlük is lehetett gyűjteni. Másrészt viszont nem volt tanácsos felemlegetni nekik, legfeljebb csak a hátuk mögött, mert heves szóváltásba keve­redtek, sőt halálos áldozatot követelő verekedéssé is fajulhatott a vita. A település nevével kapcsolatos csúfolók, szólások egy része rímes szójáték. Pl. „Alattyán, feldőlt a zsír a padkán!" - mondták a jásztelkiek az alattyániakra, 4 A Szolnok megyei néprajzi atlasz 122. kérdéscsoportja a falucsúfolókkal, a 121. az etnikai csopor­tokkal foglalkozik. A 64 megyei településen végzett eredeti gyűjtéseket CS ALOG Zsolt összegez­te és tette közzé a Szolnok (Jász-Nagykun-Szolnok) megye néprajzi atlasza II/l. 2001-ben, Szol­nokon megjelent kötetében. 5 SZENDREY Zsigmond 1927. 30-39. 352

Next

/
Oldalképek
Tartalom