Agria 43. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2007)

Zábrátzky Éva: Az emberi élet fordulóihoz kötődő szokások az egri hóstyákon a XIX–XX. században

kisvőfély, egyik kezében tányéron sült csirke fehér kendőbe kötve, vagy kalács, másik kezében egy üveg bor volt. Utána ment a vőlegény két pajtásával, aztán a nagyvőfély vállán fehér szalagokkal, kezében rozmaringcsokorral. A sorban következő volt az örömapa, majd a rokonok, ismerősök, végül a zenekar. így vonultak a menyasszonyos házhoz, ahol kikérték a menyasszonyt, akit a vőfély megható szavakkal elbúcsúztatott rokonaitól szüleitől, barátaitól, fejére a nyoszolyólány ünnepélyesen koszorút helyezett. A menyasszonyt a menetben két lánypajtása vezette.

17 A lányok rozmaringot tartottak a kezükben, a férfiak dísze pedig, a citromgally volt, „sokszor egy egész citrom csüngött a kalapjuk széléről. "

18 A templomból kijövő nászmenet hasonlóan vonult a lagzis házhoz, de ekkor már a nagyvőfély ment elől, ő vezette a háznépet, nagyokat rikkangatott. A kisvőfély feladata volt az, hogy vigyázzon a menyasszonyra, akit tréfából megpróbáltak elszöktetni a lánypajtások. Ha ez sikerült nekik, a lagzis háznál kikötötték a kisvőfélyt a sátoroszlophoz. Út közben a férfiak borral kínálták a bámészkodókat, az örömszülők házánál pedig süteménnyel is traktálták a hívatlanokat, akik látni akarták a menyasszonyt. Egyes helyeken a hívatlanokat egy táncra is behívták a sátoros lagziba, ez volt a hívatlanok tánca. A vőlegényes házhoz megérkező menyasszonyt a vőfély jelképesen átadta az anyósának, ezzel is jelezve azt, hogy a fiatalasszony ezentúl neki is köteles engedelmeskedni. A mulatságban az első tánc a menyasszonyé volt (menyasszonytánc). A vőfély vezette elő a menyasszonyt, kézről kézre adta a vendégek között, hogy táncoljanak vele, miközben a vőlegénnyel tréfálkoztak. A vőfély időnként úgy tett, mintha a vőlegénynek adná a párját, de ő volt az utolsó, aki táncolhatott a menyasszonnyal. Az esküvői lakoma a XIX. században a következő fogásokból állt: zsemleleves, disznóhúsos káposzta, kása, sült szárnyasok. A vacsora után bekötött kézzel járt körbe a szakácsné, azt színlelve, hogy megégette a kezét, a kása árát kérte.

19 Az édesség rétes, és kalács volt, a XIX. században a mézes kása elmaradhatatlannak számított az ünnepi asztalról.

20 A menü 1950 körül kissé módosult, becsinált leves (savanyú, tejfölös csirkeaprólék leves) csirkepörkölt, töltött káposzta, és sült hús alkotta. Ekkor már cukrászt hívtak ki a lagzis házhoz, hogy elkészítse a finom édességeket. A menyasszony a vendégek előtt nagyon keveset evett, neki nem illett jóllakni, a vőlegényre ez a szabály nem vonatkozott. A vendégek is hozzájárultak az esküvői lakomához: nászajándékul egy liter bort, egy kalácsot és egy csirkét hozott, aminek a csőrébe citromot és rozmaringágat helyeztek. Mindezt fehér kendőbe kötözték.

21 17 ENA 2957-86. 18 FRANZ Alajos 1868. 250. 19 SÁVOLY Lajos 1846. 21-22. 20 FRANZ Alajos 1868. 250. 21 ENA 176/67. 344