Agria 43. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2007)

Gyimesiné Gömöri Ilona: „Koszorúba fontuk, amit Isten adott” Aratási hálaünnepek Hevesen

A templomból a Gazdakör udvarára (ma a Fő u. 10. belső udvara) vonultak az ünnepség befejező szakaszára. Itt ekkor már álltak az ünnepi hosszú asztalok lócákkal, kidíszítve kalászcsokrokkal. A felvonulókat a bíró, a főjegyző és a Gazdakör elnöke fogadta. Az aratógazda átadta a megszentelt koszorút a Gazdakör elnökének, miközben köszöntőverset mondott. „Learattuk rendre búzát, árpát, zabot, Koszorúba fontuk, amit Isten adott Megtűzdeltük szépen pipaccsal, zsájával, Magyar mennyboltszínű kék búzavirággal, Nemzeti pántlikát kötöttünk reája, És csókot leheltünk minden virágjára. Ami csillog rajta, mint a harmat cseppje, Az a mi szívünknek hálás szeretetje. A szeretet teszi édessé illatjuk, Vegye szeretettel, mint ahogy mi adjuk. A gazduram földjét áldja meg az Isten, Legyen jövőben is jó aratás itten. Bőven a gazdának, jusson a szegénynek, Ajkunkról fakadjon hálaadó ének." Az elnök - köszönő szavak kíséretében - átvette a koszorút, és asztalhoz ültette a jelképes „aratókat". A stilizált szokáselemben a földesúr szerepét a Gazdakör elnöke, az aratógazdáét az ifjú, a menet az aratók szerepét töltötték be. A kenyeret vivő lány az asztalra helyezte a kenyeret, miközben azt mondta: „ Fogadják szeretettel az új kenyeret!" A gazdák felelete: „Isten éltessen mindenkit. " Ezután a főszolgabíró és a Gazdakör elnöke köszöntötte az ifjúságot és elénekelték a Himnuszt. Az 1940-es években ekkor hordták szét a megszentelt öt koszorút: a templom, a plébánia, a Gazdakör, a Községháza és a Szolgabírói Hivatal részére. Az előző évi koszorút ezen a napon vették le a falról, elhelyezve az újat. Az ünnep a kenyér közös elfogyasztásával folytatódott. A Gazdakör vezetőjének felesége keresztet rajzolt a kenyér aljára és megszegte. Először a plébános részére vágták le a „pilléjét", majd mindenki kapott egy kis szeletet. Ezután kezdhette a cigánybanda a csárdást játszani. Először mindig a méltóságteljes „magyarkettőst" vagy „körmagyart" járták a felvonuló párok, később jöhetett a keringő és a tangó. Végül a gazdák ünnepélyes szavakkal meghívták a bálba a felvonuló ifjakat. A bál 1925-ben kis színielőadással - a bibliai József álmának (1 Móz 37,7) megjelenítésével - kezdődött: „...bájos némajátékot adott elő a földműves ifjú334