Agria 43. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2007)

Telenkó Bazil Mihály: Adatok a filkeháziak felekezeti azonosságtudatához

A statisztikák tükrében megállapítható, hogy Filkeháza felekezeti képe az elmúlt két évszázad alatt jelentősen átalakult. 1830-ban a településen a 304 görög katolikus mellett 17 római katolikus és 10 zsidó vallású lakos élt.

2 Fényes Elek orosz faluként aposztrofálja a települést,

3 ami egyben azt is jelenti, hogy a településen lakók többsége valamely szláv nyelvcsaládhoz tartozó etnikum - ruszin, tót tagja volt. 1908-ban 119 görög katolikus, 20 római katolikus, 1 református és 3 zsidó, míg 1940-ben 135 görög katolikus és 36 római katolikus mellett 8 zsidó élt a településen.

4 Az 1982-ben a görög katolikus püspökség által kiadott schematizmus 115 lakos közül 76 görög katolikust tüntet fel.

5 A 2001. évi népszámlálás adatsorai már arról tudósítanak, hogy a településen lakók száma a két évszázad alatt közel a harmadára csökkent (120) és a felekezeti arányban is gyökeres változás állt be, ugyanis az 52 római valamint az 58 görög katolikus mellett 8-an vallották magukat reformátusnak.

6 Ez feltehetően több tényező együttes hatásának tudható be. Egyrészről tudjuk, hogy a XIX. század első felében a településen az egyetlen görög katolikus templomban a prédikáció nyelve a rutén volt.

7 Nem feledkezhetünk meg arról, hogy a keleti kereszténység egyházai a nyugati mintájú keresztény egyházaknál jóval korábban igyekeztek a liturgikus nyelv gyakorlatában, az adott etnikum nyelvi kifejezőeszközeit használni. Azaz a liturgikus nyelvhasználat szorosan kapcsolódott az etnikai öntudat formálódásához.

8 Másrészt megfigyelhetjük azt is, hogy a XX. század második felére a felekezeti endogámiához való ragaszkodás a lokális normarendszerben fellazul. A két katolikus egyház hívei között a házassági kapcsolatok száma a XX. század végére megnő, sőt a katolikusok reformátusokkal kötött házasságainak száma is jelentős mértékben emelkedik.

9 Természetesen számos tényező közrejátszott még abban, hogy a település felekezeti összetételében ilyen mértékű átalakulás tapasztalható - kivándorlás, világháborúk, migráció -, de talán a kiemelt két folyamatnak a dominanciája a legerőteljesebb. 2 PETERCSÁK Tivadar 2001. 17. 3 FÉNYES Elek 1851. 4 PETERCSÁK Tivadar 2001. 19. 5 A Hajdúdorogi Egyházmegye és a Miskolci Apostoli Kormányzóság Schematizmusa. 1982. 6 KSH 2002. 61. 7 UDVARI István (szerk) 1990. 90. 8 Ennek a fordítottja is igaz abban az esetben, amikor az etnikai kötődés inkább csak a történeti tudaton keresztül válik relevánssá, és a hétköznapi kommunikációs gyakorlatban elmaradó etnikus nyelvhasználat a liturgikus gyakorlatban él csak ideig-óráig tovább. Az asszimiláció hatására a nyelvi különbségek fokozatosan megszűnnek, de a magyarrá vált etnikumot az egyházi nyelvben tovább élő specifikussága megkülönbözteti környezetétől. Az így keletkezett nemzeti karakter - orosz , rác, rutén, tót - tulajdonképpen sok esetben inkább valamely felekezethez tartozást jelöl. Vö. BARTHAElek 1999. 17. 9 PETERCSÁK Tivadar 2001. 116-117. 264