Agria 43. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2007)
Paládi-Kovács Attila: A kiszehajtá szokásának földrajzi elterjedtsége
világos, hol húzódik a kiszehajtás szokásterületének keleti határa. Pár évvel később már a Medvesaljáról is tudni lehetett, hogy a kiszehordás ott nem volt szokásban, ellenben a barkaszentelés élő szokás, s a szentelt barkához fűződő hiedelmek tárháza meglehetősen gazdag. 46 Élő szokásként írta le Petercsák Tivadar is az északi népterület keleti széléről. Filkeházán (Abaúj m.) „Az ünnep előtt egy héttel van virágvasárnap (kvetna nedzel'a). A templomban mise után ma is van barkaszentelés." 47 Hasonló adatokat még az északi népterület számos római katolikus és görög katolikus falujából említhetnénk. Nincsenek barkaszentelésről szóló néprajzi adataink a Garam melléki, a délgömöri, a felső-borsodi, az abaúji református (evangélikus) magyar falvakból. 48 Ez egyben azt jelenti, hogy bár az északi magyar népterületen a barkaszentelés jóval elterjedtebb, mint a kiszehajtás szokása, mégsem alkalmas az egész északi térség jellemzésére. Összefoglalás A kiszehajtás szokásának, hiedelmi hátterének földrajzi elterjedtsége a Felföldhöz, döntően a szlovák etnikumhoz és hagyományvilághoz kapcsolódik. Az északi magyar népterület táji csoportjai közül a XIX-XX. század fordulóján főként a Zoboralja és az Ipoly mente középső szakaszának római katolikus magyarsága gyakorolta. Nógrád és Pest megyében kisebb szigeteken, egyes magyar és szlovák falucsoportokban élt a szokás, elsősorban a Cserhát falvaiban, az Ipoly völgyének Honthoz közeli részén Órhalomig terjedően, továbbá a Galga és a Zagyva egy-egy szakasza mentén. Az északi magyar tájak lakosainak többsége azonban nem ismerte, nem tartotta magáénak ezt a szokást. A katolikus palóc-barkó tömb XIX-XX. századi magyarsága bizonyíthatóan nem ismerte a kiszehordás szokás- és hiedelem-együttesét. XIX. és XX. századi néprajzi gyűjtések, közlések a virágvasárnapi szokások közül egyedül a barkaszentelést rögzítették a nyugaton az Őrhalom - Pásztó, keleten, északkeleten a Sajó - Rima vonal által határolt területen. Ilyenformán a kiszehajtás nem minősíthető a palócokra, a Palócföldre jellemző kalendáris népszokásnak. A térképvázlaton kirajzolódó terület egy keskeny sávban, Őrhalom környékén, az Ipoly vidékén és a Galga mentén érintkezik, fedi le a palócoknál kiszínék nevezett erjesztett korpáié szóföldrajzi térképét. 49 A két jelenség a naptári évben és elnevezését (kice, kicevice, kisze, korpakiszi, keszőce, kiszi) tekintve is szoros 46 KOTICS József 10986. 80-81. 47 PETERCSÁK Tivadar 1985. 52-53. 48 Lásd pl. KOMORÓCZY Miklós é. n. [1903.] 192. 49 PALÁDI-KOVÁCS Attila 2007. 23