Agria 43. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2007)

Paládi-Kovács Attila: A kiszehajtá szokásának földrajzi elterjedtsége

„Villő! Villő faluvégén selyemsátor, Zengjünk itt most úgy mint máskor, Villő! Villő! ki visszük a kicevicét, S behozzuk a koncmesternét. Villő! Villő! stb.

13 Ipolyi Arnold 1854-ben megjelent mitológiájában saját pátriájából, az Ipoly mentéről írja le a népszokást és magyarázza a „jelentését": „Virágvasárnap a falufiatalsága egy bábot hoz elő szalma- és rongydarabokból alakítva, máshol csupán szalmazsúpot egy dorongon, melyet ujjongás és ének közt visz ki a falu határába, hol a szomszéd helység határára kivettetik, azon mai jelentéssel, hogy határukat a jégeső el ne verje az évben... "

14 Következőleg 1899-ben ismét Hontból, Nagyfaluból említik „a virágvasárnapi téltemetéskor" vízbe dobott szalmabábot és a vele kapcsolatos rítusének szövegét: Hej ki Kisze, Kiszécze, Győj be sódar, gömbőcze."

15 Kodály volt az első, aki a Nyitra fölötti magyar falvakban a zöld ágat körül hordozó villőzésnek és a szalmabáb (banya, kice-vicé) kihordásának, rítusénekeinek a dallamát is lejegyezte. A Zobor-vidéki Béd, Bodok, Geszté néphagyományában a villőzés és a kiszehajtás szokása szorosan összekapcsolódott, szövegei is elegyedtek egymással.

16 Ott a virágvasárnapi szokások egyedülálló típusa, területileg elkülönült szigete ragadható meg, mint azt a későbbi gyűjtések is igazolták.

17 A magyar népszokás eredetét, jelentését elemző Róheim részint Kodály adataira építette fel azt a hipotézisét, miszerint a kiszebábu szalmaalakja, a villővel együtt a szláv vila (lélek, szellem, tündér) szerepét őrzi.

18 Könyvében egyaránt rámutat a magyar szokás óeurópai gyökereire és szoros szláv (szlovák) kapcsolataira. Itt kell megjegyezni, hogy ugyanakkor (1925-ben) Kodály első gyermekkarának témájává választotta a villő saját maga által lejegyzett dallamát.

19 Az 1940-es évek elején ilyen előzmények után talált rá Manga János a kiszehajtás szokására a Nyitra megyei Menyhén.

20 Akkoriban a kutatási előzményekről még keveset tudott, de a későbbiekben a legtöbb terepmunkát, a legtöbb kutatást és elemzést mégis О végezte ebben a témában. 13 KELECSÉNYI József 1853. III. 26-32. Lásd még KELECSÉNYI József 1985. 212. és RÉSŐ ENSEL Sándor 2000. (1867.) 188. 14 IPOLYI Arnold 1854.; IPOLYI Arnold 1971. 223. 15 TOLNAI Vilmos 1899. 396. 16 KODÁLY Zoltán 1909. 120-121. 17 MANGA János 1942.; TÁTRAI Zsuzsanna-KARÁCSONY MOLNÁR Erika 1997. 88-91. 18 RÓHEIM Géza 1925. 241. 19 KERÉNYI György 1982. 86-87. 20 MANGA János 1942. 18