Agria 43. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2007)

Selmeczi Kovács Attila: Istállós csűrök a Palócföldön

istállónak berendezett helyiségbe az udvar felől volt a bejárat, míg a tárolórészt továbbra is a csűrfolyosó felől közelítették meg. Az ilyen módon épített, vagy idővel átalakított csűrökkel leginkább a Nógrád és Heves megyei településeken lehetett találkozni, keletebbre mind kevésbé volt jellemző a csűr ilyetén hasznosítása. A továbbiakban az 1960-as és 80-as években személyesen dokumentált (felmért, fotózott, leírt) istállós csűröket veszem számba. A nógrádi palóc falvakban általában a pajta megnevezéssel lehetett találkozni, míg a Palócföld legnagyobb részén egységesen a csűr terminológia használatos. Nagyjából a Tárna folyó völgye jelenti a határvonalat, ettől nyugatra a pajta, keletre a csűr megnevezés ismeretes.

10 A terminológiai megoszlással összefüggésben állt az építkezésmód, ugyanis Nógrádban és Párád környékén a vályogépítkezés a múltban is nagyobb szerepet kapott, mint a keletebbre eső területeken.

11 Ennek következtében a csűristálló ismerete és alkalmazása egy-két évtizeddel megelőzhette a Tárnán túli vidékek hasonló törekvéseit. Ezt valószínűsíti, hogy az Alföld felé átmenetet képező területeken, így a nógrádi falvakban és a Heves megyei Párád környékén a lovakkal való nyomtatás jóval nagyobb arányú volt a kézicséplésnél. Ebből következően a tárolóépületet aránylag rövid ideig, vagy egyáltalán nem vették igénybe, tehát a vályogépület adottságait eleve hasznosíthatták az állatok elhelyezésében. Míg Órhalomban a XX. század elején épült pajták között alig lehetett találni istállóval rendelkezőt, addig Ludányhalásziban és Karancskesziben meglehetősen gyakori volt az ólaspajták használata. A korábbi építésmódra utal, hogy ezeknél az épületeknél szinte kivétel nélkül az istállórész bejárata apajtaajja, a többnyire kétszárnyú kapuval zárható folyosó felől nyílt. Tehát a pajtaistálló megközelítése hasonló volt a vele szemközti tárolóhelyiségéhez, annyi különbséggel, hogy az istállót ajtó, a tárolórészt derékmagas deszkafal választotta el az átjárható folyosótól. Az állatok helyét estálló névvel, a takarmánytárolásra szolgáló helyiséget fíjók vagy rakodó megnevezéssel illették.

12 Nádújfaluban viszont a pajta és a csűr megnevezés egyaránt használatban volt, és mivel az egykori bányászfaluban meglehetősen kevés állatot tartottak, csak szórványosan és újabban fordult elő az istállós pajta, hasonlóan Orhalomhoz. A Heves megyei palóc falvakban nagyobb számban találkozhattunk istállós csűrökkel. Különösen Párádon és a környező településeken volt egykor népszerű ez az épületforma. A kisebb parasztgazdaságokban széliére kedvelték a vályogból emelt háromosztatú istállós csűrt, aminek egyik szélső helyiségét az udvar felőli bejárattal istállóként építették. Ennek az építésmódnak nagyobb hagyományáról 10 A terminológiai eltérésre 1. SELMECZI KOVÁCS Attila 1989. 775. 11 Vö. BAKÓ Ferenc 1973.; ZÓLYOMI József 1974. 12 Márton Lászlóné (1919) közlése, Ludányhalászi, 1983. Az épületek dokumentálása az MTA Néprajzi Kutatóintézet Adattárában F. 40.297 és 40.395. számon található. 145