Agria 42. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2006)

Dobrossy István: Viselet darabok és alapanyagok a görög kereskedők XVIII. századi miskolci üzleteiben

kereskedelmi, főleg a görögök által közvetített termékeknek. 1793-ban Kassán még ugyan szabályozták Borsodra is kiterjedően a bőrök árát, de ez - gyaníthatóan - a helyi „előállítókra" és feldolgozókra vonatkozott.

7 Miskolc ugyanebben az évben a festett bőrökről és a bőrös mesterségekről adott ki árszabást, amely egyes rovataiban feltüntette a nyersanyagárat, a munkaráfordítást, a nyereséget, avagy a veszteséget.

8 A XIX. század első felében, 1801-1849 között megsokasodnak az árszabások. Nemcsak számuk növekszik, hanem az előállítás és értékesítés köre is nő (limitálják a gyógyszerek árát, vagy a postakocsik viteldíjait, de sokrétűen szabályozzák a munkabéreket is). A fél évszázad alatt 350 féle árszabás kiadásáról szólnak ismereteink, de ezek közül már egy sem foglalkozik görög vagy zsidó kereskedők által közvetített, értékesített árukkal.

9 A legsokrétübb, 63 féle termékre, árura, készítményre kiterjedő limitációt 1813-ban Miskolcon adták ki, s Borsod megye teljes területére vonatkozott. Ebben még felleljük a bőrféleségek, majd a feldolgozott termékek árait, de ezt követően ezek is "szabad árasokká" váltak.

10 A különböző, kender-len alapanyagú vásznak, félkész vagy késztermékek bolti, piaci, vásári értékesítése nagy teret kapott, komoly a felvevő piaca, függetlenül attól, hogy házi, parasztipari vagy manufakturális előállítás eredménye, végterméke-e. Különlegessége miatt teszek említést egy 1811-ben Miskolcon kiadott árszabásról, amely a gyolcs áruló asszonyok áruival (is) foglalkozik.

11 Ezt a dokumentumot - eltérően elődjeitől - szöveges kiegészítéssel is ellátták. (A kiküldött deputáció képviseletében Szrogh Sámuel állította össze az anyagot, akit a várostörténet jól ismer „Miskolcznak a'javai" című verses feldolgozása miatt.)

12 A jelentés a következőket tartalmazza: „Árulnak ezek - ti. a gyolcsos asszonyok részenkint Slézia, Fel-földi, festett szokingnak való, Budai festett és Bagazia gyolcsokat, Czinaból Patyolatot, mellyeket vég számra, és különb-különbféle kendőket, mellyeket részenként (=kis tételben) vásárolnak. ...ezek a' Szegény Aszszonyok nem annyira valami nagy haszonkeresés és nyereség tekintetébűi, mintsem inkább hogy Elejiktül (=őseiktől) rajok maradt ...folytatják kereskedéseket (haszon nélkül, csak kis jövedelemért) ... ezekre való nézve az ő árujuk limitációját szükségtelennek és főképpen addig, míg az ő általuk árulhatott vászony a ' felföldön, 's egyébb árújok is azon Kereskedőknél, kiktől ők azokat a la grosso, a vagy darabszámra vásárolják, nem limitáltaknak, fékezetlennek ismerte a' 1 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/e. 282/1792, 258/1793. 8 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/e. 258/1793. 9 HŐGYE István-SERES Péterné 1980. 42-125. 10 B.-A.-Z. m. Lt. IV 501/e. 1314/1813, 4093/1818. 11 B.-A.-Z. m. Lt. IV 501/e. 1238-6/1811. 12 Vö. SZENDREI János 1911. IV k. 170, 767. 84