Agria 42. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2006)

Knézy Judit: Városba költözött falusiak táplálkozási szokásainak változásai 1945–2002

Ennek mértéke, mennyisége attól is függött, hogy volt-e a városban kamrájuk, pincéjük vagy csak egy hűtőszekrény képezte a tároló helyet. Egyik adatközlőm elmondása szerint táplálkozási költségeiknek legalább egynegyedét képezték a hazulról rendszeresen hozott táplálkozási alapanyagok. Eleinte hetente, később kéthetente látogatták egyszer a feleség, egyszer a férj szüleit. Főképp tojás, hús (friss és füstölt, primőrök: zöldség, főzelék, gyümölcs, hagyma), savanyított étel­nyersanyagok, otthon gyúrt házi tészta, lekvár, kompót, aszalt gyümölcs került be a városi lakásokba. Könnyű helyzetben azok az asszonyok voltak, akik otthon már megtanultak főzni. Általában módosabb családokban a fiatalabb szülők jártak a földekre a termelőszövetkezetbe és a gyerekek a nagyszülőkkel maradtak. 8 Ilyen családokban nemcsak anya és lánya, hanem a nagymama és unokalánya között történt a főzéstudomány átadása. Ha a nagymama híres lakodalmi főzőasszony volt, unokájában is megmaradt az igény és a készség is a változatos ételkészítési eljárások elsajátítására és könnyebben alkalmazkodott a városi igényekhez is, amellett megtartotta az otthon tanultakból mindazt, amely városi életét is gazda­gabbá tette. A falusi hátérrel rendelkező házaspárok barátaikat is szívesen kápráz­tatták el „honi" ínyencségekkel. Beszerezték számukra a kedvelt füstölt szalonnát, kolbászt, pálinkát, bort, házi készítésű paprikát stb. Ha a férj és felesége különbö­ző vidékről származott, az asszony igyekezett elsajátítani anyósától férje kedves ételeinek receptjeit. Egyik adatközlőm elmondta, hogy a bablevest egyik héten a saját családi hagyományai szerint készítette, másik héten pedig úgy, ahogy a fér­je szülőhelyén volt szokásban, hogy ne legyen vita. Ugyanő mondta el, hogy mi­vel falusi lány volt és értett a kovásszal gyúrt búzakenyér készítéséhez, évekig ő készítette a református gyülekezet számára az úrvacsorai kenyeret. Néha otthon is sütött kenyeret, száraz levestésztának valót 30 tojásból gyúrt meg egyszerre, ez­zel több hónapra ellátta családját. 9 Egy csentei származású asszony mind a Csur­gó környéki, mind - és férje kedvéért - a felvidéki nádszegi konyha remekeit fel­váltva készítette családjának. Idővel az elköltözött fiatalasszonyok többsége is ­ha nem sajátította el otthon a sütés-főzéstudományt - megtanulta a sütés-főzést és az ételtartalékolási módokat. Amit jobban szeretett a maga készítette ételekből, azt már nem cipelte hazulról tovább. Aki jó sütő-főző asszonynak számított a vá­rosban is és megfelelő hellyel rendelkezett, az elődeihez hasonlóan szívesen hal­mozott fel étel- és nyersanyagkészleteket pl. „legalább két hónapra való lisztet, zsiradékot és cukrot". 10 A falusi szülők számítottak távollévő gyermekeikre tarta­lékokkal sertésvágás után, minden termény betakarításakor. A nagyobb munkák­ra - szőlőhegyi munkák, szüret, disznóvágás, termény betakarítás - hazajártak a 8 Saját gyűjtések: csurgói, csentei, porrogi, mesztegnyői (Somogy megye). 9 Saját gyűjtés: sárrétudvari adatok (Hajdú-Bihar megye). 10 Saját gyűjtések Csurgó, Csente, Csurgónagymarton (Somogy megye). 74

Next

/
Oldalképek
Tartalom