Agria 42. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2006)

H. Szilasi Ágota: A raktár félhomályában. Kovács Mihály festménymásolatairól levelei és önéletírása tükrében

Az eddigi kutatók - Bíró Béla

12 1930-ban megjelent monográfiájában és Ludányi Gabriella

13 1987-es kötetében, nagy átfedésekkel -, Kovács összesen 65 másolatáról tudnak. Az ismert múvek nagyrészt közgyűjteményben, az Egri Dobó István Vármúzeumban (36 db) és feltehetően a Szépművészeti Múzeumban (16 db) találhatók. Kovács Mihály végrendelete értelmében, melyet özvegye, a spanyol származású festőnő Petra de Castro y Blanco híven teljesített, művei 1893-ban kerültek az Egri Líceumi Múzeumba és a Magyar Nemzeti Múzeumba. A Nemzeti Múzeum Kovács kollekciójának első komoly gyarapodását azonban Tarkányi Béla, a hű barát hagyatéka jelentette - ezek között talárjuk a legszebb másolatokat. Than Mór képtárőr által összeállított, Magyar Nemzeti Múzeum Képcsarnokának 1896-os lajstroma szerint mintegy 60 magyar művel gazdagította a gyűjteményt a Műegylet és a magánszemélyek adakozása. Kiolvashatjuk e kis füzetkéből, hogy a kiállított 22 db Kovács által festett képből mintegy 16 db másolat volt. A XIX. századi festészetünk reformkori szakaszában induló Kovács Mihály közel fél évszázadig alkotott. Átélte a nemzeti önállósodás s a társadalmi fejlődés reményteljes éveit. A pesti rajziskola és a bécsi akadémia elvégzése után betegsége miatt 1843-ban Itáliába ment.

14 Szeme - mint legtöbb kortársának - igazán itt nyílott rá a festészet korábbi korszakok által létrehozott csodáira, melyek eklektikus elemekkel tűzdelt művészetét alapvetően meghatározták. Az 1848-as forradalom hírére visszatért, melynek eseményei és fájdalommal teli bukása mélyen megrázták. A szabadságharc hatására kialakuló nemzeti romantika magával hozta történeti festészetünk kiteljesedését, melynek egyik első alakjává vált. Ha rövid időre is, de mély meggyőződéssel és őszinte eszmeiséggel telített műveivel jelentős sikereket ért el (Árpád emeltetése, 1854 - Műegylet kiválasztotta műlappá). Azonban megélhetése, a megbízások biztosítottsága miatt hosszabb időt töltött külföldön (elsősorban Bécsben, majd Párizs, Sevilla, Madrid, München, Velence... voltak azok az európai nagyvárosok, ahol hosszabb ideig élt) s élete végére kissé megfáradva, a kiegyezés hozta fellendülés éveiben, a polgárosodó magyar művészeti folyamatokba - hazájában szinte elfeledve - már nehezen kapcsolódott be. Az 1850 és 1886 között Kovács Mihály által írt 273 db levél

15 Tarkányi Béla (1821-1886) „szellemdús"

16 pap-költőhöz, legjobb barátjához címződött. Bepillantást engednek meghitt személyes világukba, melybe betekintenünk talán ta12 BÍRÓ Béla 1930. 107-108. 13 LUDÁNYI Gabriella 1987. 130-131. 14 Itáliai éveiről: H. SZILASI Ágota 1998. 349-400. 15 Országos Széchenyi Könyvtár Kézirattára 1954/57 leltári számon. Tarkányi 69 db válaszlevele az Egri Főegyházmegyei Könyvtárban Ms 1069/19 jelzettel. - Tarkányi és Kovács barátságáról és levelezésükről: H. SZILASI Ágota 1997b. 659-696. 16 KOVÁCS Mihály 1992. 44. 673