Agria 42. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2006)

H. Szilasi Ágota: A raktár félhomályában. Kovács Mihály festménymásolatairól levelei és önéletírása tükrében

zött, hogy az Egerhez köthető gyűjteményeket kiemeljem -, minőségében és látogatottságában is jócskán elmaradt a Nyugat-Európában éppen a XVIII. század végén és a XIX. század elején nyilvánossá váló nagy királyi gyűjtemények mögött. Ha nem akaszthattak lakásuk privát tereibe eredeti műveket, hát maradtak az olcsó reprodukciók, melyek közül kiemelkednek a művészek által készített festett másolatok, kópiák. 2004 novemberében a Magyar Képzőművészeti Egyetemen háromnapos konferencia keretében boncolgattuk az „eredeti - másolat" problémaköréhez köthető jelenségeket. A téma aktualitását az adta, hogy egyik kiemelkedő művészünk, Balló Ede (1859-1936) már múzeumi értékűvé nemesedett remek festménymásolataiból rendeztek kiállítást az egyetem Barcsay Termében, mely kiállításon több XIX. századi festő, így Kovács Mihály másolatai is helyet kaptak, reprezentálva e műfaj korábbi népszerűségét. A modern fogyasztói társadalom képéhsége, de az értékhez való ragaszkodásunk mind rövidtávúbbá válása egyre inkább az érdeklődés középpontjába helyezi a műtárgymásolatok, jelesül a művészi másolatok, nemes másolatok vagy mestermásolatok problémáját, s a posztmodern fokozott történelmi érdeklődése folytán komoly tudományos kutatások, illetve nagy volumenű kiállítások jöttek 1ère e témakörben.

4 így időszerűvé vált a magyarországi helyzet feltárása is. E vizsgálódásoknak köszönhetően egyre nyilvánvalóddá válik, hogy ugyan a másolatok nem rendelkeznek az eredeti művek tiszteletet követellő, vagy a hamisítványok borzongató-izgató aurájával,

5 a műtárgymásolás a képzőművészetnek mégsem periférikus jelensége, s gyakran a művészi praxis szerves része. Az is nyilvánvalóvá vált, hogy a másolás nem az invenció hiányát bizonyítja, hanem sokkal inkább értékközvetítő jelenség, mely a művészi emlékezet széles körben való fenntartását jelenti. Ily módon az elkészült másolatokat nem pusztán önértékük alapján, hanem az eredetihez való viszonyulásuk és viszonyulásunk - tehát a közönség vélekedése - alapján értékelhetjük. A hosszú éveket Egerben töltő Kovács Mihály 1885-ben elkezdett, élete utolsó néhány évében írt, majd 1992-ben nyomtatásban megjelent önéletírása,

6 illetve még publikálatlan, barátjához, Tarkányi Béla pap-költőhöz

7 írt levelei sok helyen 4 RÉVÉSZ Emese 2004. 44. 4.jegyzet. 5 RÉVÉSZ Emese 2004. 11. 6 KOVÁCS Mihály 1992. 7 Tarkányi Béla (1820-1886) pap-költő. 1840-ben szentelték pappá. Pyrker János László, majd Bartakovics Béla egri érsekek titkára. 1868-tól egri kanonok, pápai kamarás. 1867-től a Kisfaludy Társaság, 1872-től a Szent István Társaság alelnöke, 1858-tól az MTA levelező, 1880-tól rendes tagja. Verseskötete 1857-ben Toldy Ferenc gondozásában jelent meg. Rendkívül energikus, állandó szellemi ténykedésben élő, művelt, sokoldalú ember volt. Határozott egyénisége nagymértékben meghatározta Kovács művészi fejlődését. Kettejük barátságáról mind Kovács sajátkezű életrajzában, mind Benkóczy Emil 1910- és 1911-es közléséből (Művészet 1910. 187-189), mind Bíró Béla és Ludányi Gabriella Kovács monográfiáiban, mind H. Szilasi Ágota tanulmányaiban bővebben olvashatunk. 670