Agria 42. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2006)

Bodó Sándor: A Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelősége és a túrócszentmártoni múzeum a XX. század elején

Bodó Sándor A MÚZEUMOK ÉS KÖNYVTÁRAK ORSZÁGOS FŐFELÜGYELŐSÉGE ÉS A TÚRÓCSZENTMÁRTONI MÚZEUM A XX. SZÁZAD ELEJÉN Történetírásunk egyre árnyaltabb képet rajzol a dualizmuskori Magyarország nemzetiségi politikájáról. 1996-ban globálisan úgy összegez a magyarok krónikáját bemutató kötet, hogy az 1867-es kiegyezés nemzedéke számára az 1868-as nemze­tiségi törvényben már megfogalmazódott a teljes egyéni autonómia: „apolgári élet­ben mindenki szabadon használhatta anyanyelvét és szervezhette állampolgári jo­gon nemzeti kulturális egyleteit. Kollektív jogokat adott - a törvény - kulturális té­ren: a községek nyelve a többség nyelve lett, és szabadon hívhattak létre iskolákat, intézményeket..." 1890 után viszont az ország peremvidékein számottevővé vált a nemzetiségek középosztálya, amely már régóta hirdette az anyanyelv fontosságát. Annak kifejlesztése a nemzet alapvető létfeltétele, s a felemelkedés záloga. 1 Az országban élő nemzetiségek között persze jelentős különbségek mutat­koztak a gazdasági és kulturális fejlettség szintjében, a polgárosodás előrehaladá­sa tekintetében. A szlovák társadalomban a többséget alkotó agrárnépesség mel­lett jelentős volt a kispolgárság és az ipari munkás réteg. 2 Ebben a korban az egye­sülési jogot szabályozó rendeletek tiltották a nemzetiségi alapú politikai szerveze­tek alakítását, a nemzetiségi törekvéseket kulturális (és gazdasági) szervezeteik keretében fejtették ki. Nagyszámú helyi olvasókör, tudományos és irodalmi társa­ság, dalárda stb. jött létre, de alakultak országos jellegű kulturális intézmények is, mint pl. az 1862-től működő „Matica Slovenska". 3 A szlovák nemzeti mozgalom az 1870-es években teljesen visszavonult az országos politika küzdőteréről, s passzivitásba húzódott. 1875-ben a Matica Slovenskát betiltották, s a szlovák nemzeti - kulturális - törekvések székhelye egy kis felvidéki város, Túrócszent­márton lett. 4 1 GLATZ Ferenc 1996. 436., 483. 2 KATUS László 2001. 348. 3 DOBSZAY Tamás-FÓNAGY Zoltán 2005. 416. 4 KATUS László 2001. 359. Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve, 2006. 625

Next

/
Oldalképek
Tartalom