Agria 42. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2006)

Szvircsek Ferenc: A Nógrád megyei üzemszerű szénbányászat összegző történeti áttekintése (1848–1992)

Homokterenyén, Ipolytarnócon, Kazáron, Karancsberényben, Karancskesziben, Herencsényen, Mátraszelén, Mátranovákon, Nádújfaluban, Nógrádsipeken, Kosdon, Szalmatercsen, Somoskőújfaluban stb. A helyi kisebb tőkebefektetéseknek ezeken a területeken több lehetősége volt, annak ellenére, hogy figyelemreméltó szerephez jutottak volna az iparág vonatkozásában. * A korai szénbányászatban a munkafázisok mindegyike kézi erővel történt. Csákánnyal fejtették a szenet, talicskákban, majd csillékben tolták a külszínre, majd használatba fogták a lovakat is. Az időszak a táróbányászatot jelentette. A tőkés társaságok megjelenésével 1868-1896 között a gőzenergia is bevonult a szénbányászatba, megjelennek a szállítógépek, szellőztető- és vízemelő berendezések. A külszínen gőzmozdonyok vontatták a csilléket. 1896-tól 1910-ig az elektromos energia vette fokozatosan át a gőzenergia szerepét, s adott lehetőséget a bányák nagyobb méretű gépesítésének. Megjelentek a villamos bányamozdonyok, s az ország első, keskenynyomtávú villamos bányamozdonyát 1892-ben a csibaji János aknán helyezték üzembe. 1910-1924 között a bányaszállítás és vontatás korszerűsítésére is sor került a lejtős aknák térnyerése mellett. A végtelen lánc- és kötélszállítás hazájának Nógrád megye számított ezekben az években. Az új bányaüzemek már mind lejtős akna kiképzéssel épültek. Megkezdődött a bányaüzemek központosítása, rakodókat, osztályozókat létesítettek illetve vontak össze. Az aknaszállításban, vízemelésben és szellőztetésben egyre modernebb elektromos meghajtású gépeket használtak, s a sűrített levegővel működő fejtőkalapácsok és réselógépek mellett az elektromos fúrókalapácsok is teret nyertek. A gépesítés ezen szakaszában nem volt olyan újítás, amit a nógrádi szénmedencében ki nem próbáltak volna. 1924-1945 között egyre határozottabban ismerték fel a szénnemesítés szükségességét, a szénosztályozók építését, korszerűsítését. A munkahelyi gépesítés azonban nem tudta követni a fejlődést, melynek oka a szén települési viszonyaiban bekövetkezett változásban keresendők. A bányavágatokat bányafával biztosították, a fejtések döntő többsége kis kapacitású pillér-kamrafejtésből állt. Csak a kedvező földtani viszonyokkal rendelkező széntelepekben alkalmaztak bányafával biztosított kis homlokhosszúságú frontfejtéseket. A XIX. század általános gazdasági fejlődésében a széntermelés üteme élénk volt. Míg 1880-ban 520 ezer tonna, 1900-ban már 1,6 millió tonna barnaszenet termeltek a szénmedencében. Az országos széntermelésben a szénmedence részaránya 1927-ig 22%-ra, évi 1-1,2 millió tonnára csökkent. A háborús konjunktúra hatására azonban több új bányát nyitottak, s a széntermelés 194l-re 4 millió, 1942-re 4,4 millió tonnára emelkedett, ami már az ország széntermelésének 35%616