Agria 42. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2006)

Berecz Mátyás: Eger városfalai

Régészeti adatok szerint a városfal vastagsága 0,8 és 1,20 m között ingadozott. Magasságára csak a meglévő maradványokból következtethetünk. A városfalon kívül - a védelmi lehetőséget fokozandó - egy sekélyebb-mélyebb árok húzódott, melynek mélységét a terep alakulása befolyásolta. A nyugati szakaszon az árokmélység elérte a 2-2,5 m-t. Egy 1688-as leírás szerint az árok kővel volt kirakva, ami valószínűleg a rézsű erózióvédelmét volt hivatva szolgálni. Az árok külső peremén mérsékelt földsánc magasodott. A védelem szempontjából súlypontozott területeken a földsánc vonalában kőfalak épültek, így rövidebb szakaszon a kettős falrendszert („Zwinger-Mauer") találunk, de ez nem terjedt ki a város egész területére. A várost övező falon, annak négy szögletén a városból, illetve a városba vezető utaknak megfelelően, kapuk állottak. Mind a négy kapu kettős kiépítésű volt: a körfalba volt illesztve a „belső", a kapu előtti terület külső határán, illetve a külső falon a „külső kapu". A kettős kapuk valószínűleg a XVIII. sz. közepe táján szűntek meg, s csak l-l kapu maradt fenn. A belső és a külső kapu egy falakkal határolt, a város felé tölcserszerűen szűkülő korridor (falszoros) kötötte össze. A korridort alkotó falak a kapuk előtti térséget zárták le, így biztosítva a kapuk oldalvédelmét. (A korridorok falai a későbbi idők során részben az utca két házsorának homlokzatvonalát adták.) A Hatvani kapu a falrendszer délnyugati szögletében állott. A veduták szerint a közápkori kapu a falnál csak mérsékelten magasabbra épített egyszerű létesítmény volt, félkörös felső záródású kapunyílással, felvonóhíddal, nyeregtetővel, vagy talán csúcsban végződő toronysisakkal, mely a többi kapuhoz hasonlóan zsindellyel volt fedve. 1758-ban a püspök saját költségén barokk stílusban újjáépítette. E kapunak ismerjük a XIX. sz. elejéről származó műszaki felmérési rajzát, sőt egy képes ábrázolás is maradt fenn róla. A kapu 9,45 m oldalhosszúsággal négyzetes alaprajzú építmény volt, félkörös felső záródású kapunyílással, magassága 15,25 m volt. A várost övező falrendszer délkeleti szöglete közelében állott a Makiári kapu, amelyről használható ábrázolás nem maradt fenn. A kaput 1596-ban állítólag Szent István király szobra diszítette. Az északi fal nyugati szakaszán állott a Rác kapu, melyet a veduták régi középkori kaputornyokhoz hasonló építménynek ábrázolnak felvonóhíddal. A Cifra kapu a várost kerítő falrendszer északkeleti szögletének közelében, az Eger patak partján húzódó útnál állott. A korabeli ábrázolások szerint az erős, magas, sisaktetős kapuépítményt két oldalról l-l többszintes körtorony biztosította. A XVIII. században a belváros könnyebb megközelíthetősége érdekében további három kaput, ihletve kijáratot (Kis kapu, Serte kapu a nyugati falon, Vécsey-völgyi kijárat az északkeletin) nyitottak a városfalon, ezekről ábrázolást azonban nem ismerünk. 561