Agria 42. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2006)

Berecz Mátyás: Eger városfalai

nek a városfal csak terhet jelentett, a város számára is csak vámbevételei és jogi helyzete szempontjából bírt jelentőséggel. A városkapukban a királyé mellett megjelentek a város vámszedői is. A fal az 1695-ben kötött egyezmény értelmében a kiváltságokkal rendelkező városrész határvonalát jelentette, azonban ennek a határvonalnak az értelmezése komoly jogi vitához vezetett a város és a püspökség között. A kettős földesuraság a városfalon a „belső", kőből épült körítőfalakat értette, a város viszont a „külső falak"-at (a kőfalon kívüli árok külső oldalát körülölelő földsáncot) vette alapul, s így a „két fal" közötti térségre is igényt tartott. A terület nem mindenütt volt párhuzamos határú, hanem sok helyen szabálytalan és szélessége is meglehetősen változatos volt. A földterület nagysága meghaladta a 30 000 négyzetmétert. A szerződés megkötése utáni időszakban nem is mutatkozott probléma, de a város fejlődésével, terjeszkedésével a kérdéses területen pincék, kertek, házak alakultak ki, melyeket mind a város, mind a földesurak saját adózásuk alá kívántak vonni. A hosszadalmas vitának 1769-ben vetettek véget, amikor a püspök-földesúr a területet átengedte a városnak. 2. kép. Eger város falainak térképe 1822-ből (Dobó István Vármúzeum. Fotóadattár. No.: 18.424.). 558