Agria 42. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2006)

Ujváry Zoltán: Egy tudós egri pap értekezése a proverbiumokról. Szvorényi József (1816–1892)

mondásokat, szólásokat, példabeszédeket, amelyek a magyar ember karakterével, hiedelmeivel, szokásaival és általában a néphagyomány megannyi területével öszszekapcsolódnak. A proverbiumokban részint olyan szavak, fogalmak fordulnak elő, amelyek népéleti jelenségekre utalnak, részint egy-egy közmondás, szólás egyértelműen szokást, hiedelmet, mondát vagy más folklór témát jelöl. Ezek értelmezése elsősorban néprajzi magyarázatot kíván. Szvorényi nagymértékben törekedett arra, hogy a példákról rövid néprajzi leírást vagy megjelölést adjon. Szvorényi elsőként azokat a közmondásokat említi, amelyek „a vallás-erkölcsi, hazapolgári s a családi, háztartási s társadalmi viszonyokra vonatkoznak". Az emberek a közmondásokban az Isten - a magyarok istene - iránti hitüket, tiszteletüket fejezik ki: Jó az Isten, jót ád!; Hol az Isten őriz, a pókháló is kővár; Égre követ ne vess, mert fejedre fordul. A családra, gazdaságra, társadalomra vonatkozó proverbiumok száma jelentős. Ezekre említi a következő példákat: Amint János fújja, Jánoska úgy ropja; Addig hajtsd áfát, míg vessző!; Aki nyáron nem gyűjt, télen keveset fűt; Henyélő gazdának álmos a bérese; Nincs annál jobb ganéj, melyet csizmáján visz földjére a gazda. A közmondások számos változatából Szvorényi megállapítja, hogy a magyar nép idegenkedik a „fiskálistól", a pereskedéstől, a sok törvényt károsnak tartja: Ahol sok a törvény, szaporodik a bűn; A sok törvénytől magát az igazságot nem látni meg; Hosszú pörön bíró a nyertes. Sokkal inkább a saját igazságérzete alapján ítélkezik: Adós, fizess!; Szegődött bér, osztott konc; Akár lopja, akár a zsákot tartsa, egy tolvajság!; A bűn, ha sokan követik is el, nem lesz kisebb; Ebül gyűlt szerdéknek ebül kell elveszni. Népek, etnikumok, társadalmi csoportok, mesterségek jellemzésére és megítélésére a proverbiumok bőséges példát nyújtanak. Találóan állapítja meg Szvorényi, hogy aligha van olyan állás, üzlet, mesterség, amelyről a szólásokban ne lenne említés. Az orvosról: Nem jó orvost örökössé tenni; a molnárról: Ha mind felkötnék, aki közöttük lisztlopó, kiveszne a mesterség; a takácsokról: Három takács egy ember. Etnikumokról: A szász emberség nem sokat ér; Három görög, három török, három zsidó - kilenc pogány; Adj szállást a tótnak, kiver a házadból. A nőkről: Három asszony egy vásár; Megódd magad a szakállas asszonytól; Jó asszony a ház koronája. A testi jellegzetességgel kapcsolatban: Hátul kopasz, azért ravasz; Veres ember, veres ló, ritkán jó. Ebben a körben említi Szvorényi a falucsúfoló mondásokat is. Arról, hogy a lédeciek „hazafeküdtek" a következő történet szól: „ Csípős északi szellő idején éjjelre a mezőn számosabban egy sorjába, egymás enyhébefeküdtek. A legfelső, kit senki sem védett, sötétben az alsó végre feküdt át. Ezt tette utána a másik, harmadik, s így tovább, míg lassankint egészen hazafeküdtek. " 467