Agria 42. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2006)

Hoppál Mihály: A samanizmus „népi vallás’?

Amikor 2003-ban Kínában, Belső-Mongóliában jártam, a hailari helyi múzeum néprajzi kiállítását volt szerencsém megtekinteni és ott néhány érdekes fotót készíteni. Északkelet-Kínának az orosz határhoz közeleső részén több kis nemzetiség él egymás szomszédságában, így pl. a mongoloknak több csoportja (bargu és daur törzsek), evenkik (a szolon és az olaguja nemzetségek). Akiállításon többféle igen szépen rekonstruált sámánkosztümöt és felszerelést láttam ezektől a különféle etnikus csoportoktól. Néhány fotó a falon a sok embert megmozgató közösségi szertartásokat örökítette meg. Az egyik ilyen képen egy idősebb evenki sámán egyik nyárközépi szertartását fotózták végig a nyolcvanas években,

31 és melynek során ezen a minden évben megrendezésre kerülő közösségi ünnepen a sámán egy erős bőr szíjjal körbe keríti a közösség jelenlévő tagjait (2. kép). így mintegy egymáshoz szorítja, összeköti a helyieket, ezzel is megerősítve együvé tartozásukat. Ez a drámai élmény az együttes lét és összetartozás megerősítése tulajdonképpen a latin religio szónak a valódi értelme, amely nem volt más, mint 'összeköt, összekötni'.

32 Röviden a helyi sámánnak ez a rituális összekötő gesztusa tulajdonképpen egy kitűnő érv nemcsak a vallások identitást adó, összetartozást erősítő társadalmi jelentéséről, de felfogható úgy is, hogy a sámánság bármennyire is köznapi jelenségként határozható meg Eurázsia-szerte, ebben a fontos összekötő funkcióban a nagy világvallásokhoz hasonlóan működik. Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy az általunk említett példát, noha első pillanatban a sámánizmust nem helyeznénk a vallás kategóriái közé, mégis kognitív perspektívából nézve a vallás egyik formájának tekinthetjük.

33 Véleményem szerint a valódi kérdés nem az, hogy népi vallás-e, vagy valláse a sámánság, hanem sokkal inkább az, hogy ez a nagyon régi kulturális jelenség képes lesz-e továbbélni mai globalizált világunkban. A választ a magam részéről az elmúlt jó másfél évtizedben végzett szibériai és kínai kutatóútjaim során, úgy gondolom, sikerült megtalálnom, ugyanis a sámánok a legkülönfélébb kulturális környezetben, a poszt-szocialista Oroszországban és a még kommunista Kínában egyaránt a lokális kulturális hagyományok tovább vivői, újjáélesztői és az etnikus identitás hűséges őreivé lettek. 31 GUO, Shuyun-WANG, Honggang 2001. 32. 32 Lásd KEHOE, Alice Beck 2000. 22. 33 ANTTONEN, Veikko 1994. 100. 458