Agria 42. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2006)

Csiffáry Gergely: Csodaforrások, szentkutak emlékei Heves megyében

Pálosvörösmart, Szentkút Pálosvörösmartról tudjuk, hogy a pálos remetéknek az Aba-nembeli Csobánkák jóvoltából, akik részükre földet adtak, monostoruk és templomuk volt, amelyet 1335-től ismerünk. A hódoltság idején a XVII. század végére a kolostor romos lett. A pálosok pesti konventje 1749 körül kezdte benépesíteni a romok környékén lévő területet. Egy negyedszázad elteltével II. József rendeletére 1786-ban feloszlatták a pálos rendet, s a falu a kincstáré lett.

36 A rend feloszlatása előtti évben, 1785-ben mindössze 259 lakosa volt a településnek.

37 Bizonyára a később történt Mária-jelenéshez hozzájárult a falut érintő erőszakos állami beavatkozás is. A vallásos falusi embert a csoda nyűgözi le a legjobban, különösen a Szűzanya csodái. 1794-ben, már a magyarországi jakobinusok szervezkedésének a felszámolása idején jegyezte fel Máriássy Ignác gyöngyösi tanácsos a pálosvörösmarti Szentkútról: „Veresmart helységben a Falu végén Sár felé való oldalon Napkeletnek az utolsó háznak kertjében levő kutacskát egy Domoszlai szegény és együgyű asszony csodálatossá tette...ez Kutat Szent Kútnak nevezték, minthogy sokan belenézve Szűz Anyánknak képét az ő Szent Fiával, sok fényes Csillagokkal benne ragyogni látták. "

38 A ma közigazgatásilag Abasárhoz tartozó Pálosvörösmarton említett szentkútnak később semmilyen emléke nem maradt fenn. Tófalu, Szent-kút Az 1970-es években végzett földrajzi névgyűjtés során a helyiek a Feldebrő faluval szomszédos határrészt Kis-kútnak vagy Szent-kútnak nevezték. A néphagyomány szerint 1905 tájékán történt, hogy a Feldebrőn lakó Turkovics nevű uradalmi intéző kikocsizott e területre. Búcsúsmenetet látott, elől Mária lépdelt fehér ruhában. „Ne hajts közéjük!" figyelmeztette a kocsisát, aki az egészből nem látott semmit. Az eset után a kis forrás mellett egy közel kétméteres faoszlopra Máriaképet helyezett el valaki. A hatóságok, de főként az uradalom nem örült a búcsújárásnak. Előfordult, hogy csendőrök riasztották szét az énekelő, imádkozó csoportot, s a forrást pedig betömették. Az 1970-es évek derekán a szomszédos községek lakói közül sokan szent helynek tartották a forrás környékét, amelyet mindenfajta egyházi beleegyezés vagy engedély nélkül látogattak. A kút vizét a KÖJÁL fertőzőnek találta. Abban az időben kőből emelt szobrok, emléktáblák voltak 36 Magyar Nagylexikon, 2002. 14. 458. 37 KOVÁCS Béla 1991. 154. 38 MOLNÁR József 1976. 91. 413