Agria 42. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2006)

Kovács Béla: A kereszteletlen csecsemők eltemetésének szokása Heves-Külső-Szolnok és Borsod vármegyékben a XVIII. században

Kerületek Plébánia Van adat % Nincs adat % Eger városa 1 1 100,0 Patai 23 1 4,3 22 95,7 Felső-Heves 22 21 95,5 1 4,5 Alsó-Heves és a Jászság 15 4 26,7 11 73,3 Tiszántúl 6 5 83,3 1 16,7 Heves-Külső-Szolnok 67 32 47,8 35 52,2 Alsó-Borsod 12 10 83,3 2 16,7 Felső-Borsod 21 17 81,0 4 19,0 Borsod 33 27 81,8 6 18,2 Vármegyék együtt 100 59 59,0 41 41,0 Szokatlanul furcsa, hogy a patai kerület 23 plébániája közül csak Gyöngyöspatán, az alsó-hevesi kerülethez tartozó Jászság 15 plébániája közül csak Heves, Jásztelek, Jászalsószentgyörgy és Nagykörű esetében találunk a szokásra vonatkozó adatot. A többi kerületben ez az aránytalanság nem ilyen szembetűnő. Ennek alapján feltételezhetnék azt, hogy ha szokás meglétére nincs adat, akkor az adott plébánia területén valószínűleg nem ilyen módon temették el a kereszteletlen csecsemőket. Az egyházlátogatások előtt ugyanis a plébánosoknak írásban megküldött kérdőpontok egyike az volt, hogy van-e a helységben bába, ez szükség esetén tud-e keresztelni, és hol kell a kereszteletlen csecsemőket eltemetni. A szokásforma feljegyzésének hiánya azonban egyértelműen nem jelenti a szokás hiányát is. Lehetséges tehát, hogy a patai kerület és a Jászság egyes plébániáinak jegyzőkönyveiből kihagyták a szokás meglétére utaló bejegyzést, bár feltüntették azt, hogy a bábák szükség esetén tudnak-e szabályosan keresztelni. Egyértelmű, hogy a kereszteletlenül elhalt csecsemőket valamilyen módon el kellett temetni. Egyetlen esetben sem jegyezték fel azonban, hogy ezek elhantolása a megszentelt temetőben történt. A kereszteletlenek eltemetésének módja, illetve a temetés helyének kiválasztása szoros összefüggésben állt a gyermeklelkek túlvilági státusáról vallott egyházi felfogással, ezért a szokás szinte visszatükrözte ezt. A keresztség szentségi kegyelme nélkül nem voltak mentesek az áteredő bűntől, és nem tartoztak az egyház misztikus közösségébe sem. Ezért nem illette meg őket a pap által végzett ünnepélyes egyházi szertartás, illetve a megszentelt temetőben történő elhantolás, de emberi mivoltuk miatt a végső tisztességet nekik is meg kellett adni. A világrajöttüket segítő bába helyettesítette a papot, limbus földi mását pedig úgy választották ki, hogy ez valamilyen módon mégis csak kötődjék egy megszentelt egyházi területhez. Gyöngyöspatán a szakrális mivoltát elvesztett Szent Tamás (más források szerint helyesen Szent Péter) romos kápolna falai között, Mezőtárkányban a Fü360