Agria 42. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2006)

Bődi Erzsébet: A szatmári svábok sajátosságai a táplálkozáskultúra terén

vagy leggyakrabban tejet isznak. Ezt a reggelit most is szívesen eszik. A sváb gaz­daasszony odaáll a gáztűzhely mellé és mindaddig pirítja a kenyérszeleteket, míg a családtagok jól nem laknak. Az ilyen pirítós kenyér illik böjti eledelnek is ad­ventben, nagyböjtben és bármikor pénteki napokon. Érdemes megjegyezni, hogy a pirítós kenyér szalonna zsírjával lecsurgatva a magyarok mindennapi früstökét jelentette a hagyományos paraszti életmód idején. A svábok is sütöttek szalonnát szabadtűzön, csak nagyon ritkán, és leginkább szórakozásból, vendégekkel együtt töltendő szabadidőben. A kenyérfogyasztás a szatmári sváboknál magától értetendő dolog. A kenyér olyan alapvető étel, mint az Alföldön bárhol. Minden étkezésnél és ételfogásnál az asztalon volt és van jelenleg is. A XX. század 70-es éveiben még ugyanolyan technológia szerint sütötték a házi kenyeret, mint amilyet a néprajztudomány ko­rábban rögzített más alföldi tájakon. 19 Minden bizonnyal a mindenkori kenyérfo­gyasztás már a betelepítésük után vált ilyen szokásossá. Ugyanis az egykori ősha­zában, a Bódeni-tótól északabbra fekvő vidékeken a búza egyáltalán nem, vagy csak kevés helyen nő meg. Helyette inkább rozst termelnek és ún. Kornt. A Korn gabona hasonlít a búzához (talán kétszeres búza egyik változata), de magja erős polyvával van körülvéve. Kenyeret sütnek belőle, de a kenyeret nem hús mellé fo­gyasztják. Hús mellé mindig krumplit esznek. 20 A szatmári tájon egy speciális kenyérleves az ún. Snitli 21 is kialakult. Lénye­ge, hogy a már megszáradt kenyeret apróra felkockázzák, azt alig egy kanál zsí­ron megpirítják, majd forró sós vízbe beleengedik és tejföllel tálalják. Ehhez ha­sonló a Knédli leves. Konyhatechnológiája szerint a kenyérszeletet apró kockák­ra vágják, megpirítják. Ezután egy egész tojásból sűrű palacsintaszerű tésztát ka­varnak, beleforgatják a pirított kenyérkockákat, és az egészet sós vízben felfőzik, kevés zsíron megdinsztelt hagymára szórt, tört paprikával ízesítik, és tejföllel tá­lalják. Ehhez az ételcsoportba tartozik a Mihi Suppa (Vö.: Mehl-Suppe) is, ami­hez akár már egy tojásban legalább két csésze lisztet elkevernek, amit két tenyér között kevés forró zsírra elmorzsolnak, megpirítanak és azt sós vízben felforral­nak. Tejföllel tálalják. Ugyanezen a módon készül a Brezli (brezlileves), mely szintén tojás, liszt, víz és só összetételű morzsolt tészta alapanyagú étel, amihez szükséges morzsolt tésztagömböket lerben megpirítanak, mielőtt forrásban levő vízhez beleöntenek. Tejföllel tálalják. A táska leves 22 és a krumplis galuska leves 23 a szatmári vidék tájjellegű egyszerű ételei, melyeket a svábok saját ízlésük szerint 19 GUNDA Béla 1932.; ECSEDI István 1935. 20 SCHEFFLER János 1996. 21 SZABÓ Ágnes 2000. 52-53.: szintén jellegzetes sváb ételnek tartja, mint egyik olyan hagyomá­nyos elemet, mely identitást megfogalmazás része lehet. 22 VÉGH Antal 1978. 31-32. 33

Next

/
Oldalképek
Tartalom