Agria 42. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2006)

S. Lackovits Emőke: Egyházkelő és paszita a Balaton-felvidéki reformátusoknál

latság is. A Balaton-felvidéken mindazokat, akik a családdal valamilyen fokon komasági kapcsolatban voltak és a paszitában részt vettek, paszitai komáknak nevezték, sőt, Szentkirály szabadján ezeknek a neve nem koma, hanem komus volt. A paszita étkezése több fogásból állt. Megtalálható volt az étkek sorában a tyúkhúsleves metélttel vagy csigatésztával, a tyúkpecsenye, tyúk-vagy csirkepörkölt, paprikás, sült hús, rántott hús, töltött hús, főtt hús mártással, töltött káposzta, sült kacsa és liba, birkapaprikás, kalács, kuglóf, fánk, csöröge, piskóta, többféle apró sütemény, kelt tészták, lepény, rétes, tejbe kása, felfújt kása. A feltálalt ételek sora időszakonként változott. A XIX. században a paprikás és a pörkölt húsok, a kalácsfélék, a lepények, míg a XX. században a töltött és a rántott húsok, az aprósütemények, valamint a torták alkották az étkek gerincét, többségét. Kedvelt ünnepi eledelként viszont mindvégig megtalálhatók a pecsenyék és a rétesek. Különösen népszerű volt a káposzta, amely a középkor óta jelentős helyet foglal el a táplálkozásban. Szerepe mindvégig megőrződött. A csemegékben, édességekben valódi tobzódás figyelhető meg a paszitákon már a XIX. század második felétől. Viszont ekkor még a kisnemesi és a paraszti konyha különbözött egymástól. Míg a nemesség étkezési kultúrájában már helyet kaptak a különböző torták, addig a parasztiban még a lepények, kásák, rétesek jelentették a csemegét. Az 1920-as, 1930-as évekre az ünnepi táplálkozásban ennek a különbségnek már alig van nyoma, a pasziták étrendje, a fogások mind a húsos ételeket, mind a desszertet tekintve azonossá váltak.

28 Az étkezés rendszerint pálinkázással kezdődött. Evés közben és után pedig mindenhol bort ittak, hisz legtöbb családban ezt maguk megtermelték A sör csupán a legutóbbi időben terjedt el. Ahol a fő étkezést a vacsora jelentette, ott a vendégeknek uzsonnát is adtak. Az ebéd és vacsora között nem szolgáltak fel ételt. Bár nem volt általános, helyenként mégis megfigyelhető a kötött asztali ülésrend. Ahol ez a szigor nem voltjelen, a fő hely ott is a keresztszülőket illette meg „övék vót az asztalfő" - mondták. A komákat általában a szülők, a nagyszülők vagy öregszülők, testvérek, rokonok és egyéb meghívottak követték. Ahol több koma volt, ott a fő helyet az első foglalta el. A többiek olyan sorrendben ülhettek le utánuk, ahogy a templomban keresztelőkor az úrasztalához felálltak. Ismert olyan ülésrend is, ahol az asztal egyik oldalán a férfiak, a másikon a nők ültek, egymással szemben, ki-ki a párjával. Ez a nemek szerinti elkülönülés a ravatal és a sír körülállásában ugyancsak megfigyelhető volt, amely középkorra, sőt, azon túl, a kereszténység felvétele előtti időre nyúlik vissza. Párhuzamai Európában szintén megtalálhatók.

29 28 KNÉZY Judit 1984. 691., 69Ф-695.; VAJKAI Aurél 1959. 167.; JANKÓ János 1902. 220-221.; KARDOS László 1943. 235-237. 29 K.CSILLÉRY Klára 1982. 153-156.; S: LACKOVITS EmóTce 1988. 192-193. 335