Agria 42. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2006)

Guba Szilvia: Egy summásgazda naplója 1936-ból

nünk. A reggeli csaknem kizárólag szalonna nyársalva sütve, vagy nyersen, hozzá kenyér, paradicsom, paprika, hagyma. „... minden hónapba adtak szalonnát [...] minden héten egy kenyér járt. [...] mikor leértünk a summásságra, az embereknek az vót az első, hogy mindjárt karót faragtak, amire a szalonnát felakasztották a bárokba'." Az első pár napra, 1-2 hétre elegendő szalonna mennyiséget gyakran még otthonról hozták, de a munka megindulásával - általában havonként - a gazdasszony kiosztotta a fejadagot is. A kenyéradagot is minden munkás számára a gazdasszony sütötte meg a neki előre kiosztott lisztmennyiségből. A hétvégén, ha nem volt munka, élelmezés sem volt, a gazda és családja közösen étkezett, vasárnaponként általában az otthoni ízeket főzték, vagy olyan ételeket, amelyeket a „központi ellátás" miatt nem tudtak mindenkinek elkészíteni. A gazdáról alkotott jó véleményből a gazdasszonynak is jutott, adatközlőim emberségéről és a jó főztjéről emlékeztek meg legszívesebben: „Zsuzsi nénit, anyósomat szerették nagyon a summások, mer' mindig osztogatott a szegényebb családoknak, hol egy darab szalonnát... " A summásélet vége A harmincas évek végén, a háború közeledtével a munkák rendszeressége is akadozott, 1940-es évek elején Guba János végleg visszaköltözött Mezőkövesdre, abbahagyta summáséletét. A nehézkes megélhetés azonban szétszabdalta a családot és a négy gyermek közül kettő továbbra is Mosón megyében vállalt munkát. A háború éveit Guba János és felesége Mezőkövesden élte meg, János fiúk a fronton maradt, István amerikai fogágba esett, Lübeckből 1946-ban szabadult. Borbála lányuk férjhez ment, a legidősebb gyermek, Mária pedig a felszabadulás után az immár államosított mosoni üzemben dolgozott tovább. Összefoglalás Sajnálatos módon a vallatóra fogott irat - hiányosságai miatt - sok kérdésre nem tudott választ adni. Nem tudjuk, Guba János miért vezette a naplót? Feltételezhetjük, hogy a munkák szervezését illetve az intéző felé kötelező elszámolást segítette. Néhány bejegyzés olvashatatlan, oldalak hiányoznak, így több tevékenység jellege és folyamata nem vizsgálható. A napló elemzése azonban az említett negatív tényezőkön túl is bepillantást nyújt egy uradalmi nagybirtok summásmindennapjaiba. A paraszti írásbeliség dokumentumai rendkívüli forrásértékkel bíró iratok, hiszen rajtuk keresztül a parasztember, háziasszony, summásgazda stb. maga szólal meg. Esetünkben nemcsak a mindennapi tevékenységéről, a summásélet hétköznapjairól ad számot, de árulkodik a gazda személyiségéről is: a pontos feljegyzések precíz, munkáját fegyelemmel végző emberről tanúskodnak. 306