Agria 42. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2006)

Selmeczi Kovács Attila: Az országcímer ábrázolása a palóc huszáros lócákon

nyúló rögzítőléc osztja kétfelé, mindkét oldalra öt-öt „tábla" került, mégpedig olyan módon, hogy közöttük csaknem egy táblányi hely üresen áll. A középső osztóléc miatt az országcímer nem kerülhetett középre, hanem a baloldal második táblájaként kapott helyet. A táblák közül három lovon vágtató huszárt, öt gyalo­gos huszárt, egy az országcímert, egy pedig vonatot ábrázol. Az egyik oldalon a mozdonyt ábrázoló tábla után a lovas és a gyalogos huszárok egymással váltakoz­nak, míg a másik oldalon két kivont karddal őrt álló gyalogos huszár veszi közre a címert 13 (1. kép). Hasonlóan a betétlapok közötti hézagokkal rendelkezik egy 1900-as évszámú, szintén Orhalomból származó karospad, melynél viszont közé­pen helyezkedik el a többihez képest szélesebb címeres betétlap, kétfelől egy-egy huszáros táblán egymás fölött két lovas huszár látható, ezt követően szimmetriku­san egy faragott mintás és egy egyszerű léc kapott helyet mindkét oldalon a tám­la díszítéseként (2. kép). A középső deszkán, a címer alatt a következő vésett fel­irat van: „1900 P J". 14 Egy másik, ugyancsak középen is lábbal rendelkező hosszú karospad háttám­láját szintén szabályosan kétfelé osztja a felnyúló rögzítőléc, ezért az ismeretlen fa­ragó a 14 betétlapot szimmetrikusan helyezte el, mégpedig olyan módon, hogy mindkét oldalon 2-2 címeres táblát mindkét felől huszáros táblák veszik közre. A huszáros táblák kétfelé osztottak, mindegyiken felül egy lóháton ülő huszár alakja, alul pedig három gyalogos katona látható, amint felemelt kézzel követik egymást. Míg a gyalogosok ruhája feketére festett, a lovasok piros nadrágot és csákót visel­nek. A kompozíció is figyelemre méltó, ugyanis egyfajta tisztelgő, ill. őrző szerepet tükröz a mindkét oldalon a címer felé haladó katonák sora, mintha annak őrzését lát­nák el, vagy az előtti tisztelgést tennének. A korábbi finom vonalú, törékeny címer­kivágásokkal szemben ennél a tárgynál egyszerűbb módon, a címer sziluettjét kö­vető, a címerpajzsot és a koronát leegyszerűsített módon elnagyolt keresztkivágá­sokkal oldotta meg a kevésbé tehetségesnek látszó ismeretlen alkotója. A durván formált figurák látványát a színes festés ellensúlyozza: mind a négy címert egyfor­mán nemzeti színekkel ékesítette, oly módon, hogy az Árpád-sávokat és a címerpaj­zsot kétfelé osztó lécet is piros-fehér-zöld színűre festette, míg a címer többi része természetes világosbarna maradt (3. kép). A meglehetősen hiányos adatolású tárgy­ról csak annyit tudunk, hogy Nógrád megyéből származik a XIX. század végéről. 15 A balassagyarmati Palóc Múzeumban őrzött, hasonlóan hiányosan adatolt karoslóca betétlapjainak eredeti összeállítása még határozottabban kihangsúlyoz­za a középen elhelyezkedő országcímer jelentőségét, annak tiszteletét a kétfelől kivont karddal őrző pzóban álló lovas huszárok alakjával. Tulajdonképpen csak ez 13 Néprajzi Múzeum, ltsz. 140969. A címeres tábla megrongálódott, a címerpajzsot eredetileg két angyal alakja vette közre. 14 Néprajzi Múzeum, ltsz. 70.78.1. 15 Néprajzi Múzeum, ltsz. 70.141.2. Vö. GRÁFIK Imre 2002. 28. 102. kép 253

Next

/
Oldalképek
Tartalom