Agria 42. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2006)

Bodnár Zsuzsanna: „Ringass még…”. Díszített bölcsők Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből

bölcsőt minden rangú és rendű, fával foglalatoskodó férfi csinált: a barkácsoló egyszerűt, díszítetlent, a specialista és háziiparos faragással díszítettet, az asztalos festettet.

12 A bölcsők sokszínűsége érthető, hiszen a gyönge csecsemőnek nagyobb szüksége volt a fekvőhelybeli újítás bevezetésére, mint lehetett a felnőtteknek.

13 Általánosan elterjedt megyénkben a talpas bölcső, amelyek alapvetően sarokpilléres felépítésűek. Két nagyobb csoportját különíthetjük el. A talpas bölcsők egyik archaikus csoportját azok a típusok képezik, amelyeknek mind rövid, mind hosszú oldalait zárt deszkafalak adják. Jellegzetességük még alacsonyabb állásuk, ferde lábuk, a sarokpillérek duplázott, gömbszerű faragása, szélesen kinyúló ívelt talpuk. Talpkiképzése középen hullámívesen faragott, végei visszahajlóak. Olykor a sarokpillérek tetejére egy-egy felálló gombot faragtak vagy esztergáltak. Az erre kötött zsineggel ringatták a gyermeket. A bepólyált kisdedeket a bölcső oldalába fűzött pólyakötő szalag védte a kieséstől, (l.kép) Itt kell megemlítenünk, hogy a lyuk vagy kampósor az ún. zárt deszkaoldalas bölcsőknél minden esetben megvan, mivel ezek kevésbé biztonságosak, mint a rácsos oldalú bölcsők. 1. kép. Talpas bölcső. Zárt deszkafalas, pólyakötő szalaggal. (Kispalád). Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Szentendre. Ltsz.: 77. 8.1. (Bodnár Zsuzsanna felv.). 12 DOMANOVSZKY György 1981. 113. 13 K. CSILLÉRY Klára 1966. 37. 241