Agria 42. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2006)

Füvessy Anikó: XIX. századi tiszafüredi festett bútorok

A céh jegyzőkönyvét a tiszafüredi ipartársulatok megalakulásáig folyamatosan vezették. Utolsó bejegyzése 1874. április 26-án kelt. Ezt követően a tiszafüredi céhek két ipartársulattá alakultak. Az első ipartásulat a céhjegyzőkönyvet 1884-ig tovább tovább vezette. Ez a társulat volt a nagyobb taglétszámú, a tekintélyesebb. Ennek a társulatnak lettek tagjai a fazekasok, a kovácsok, a kerékgyártók, s több új szakma képviselői - órás, bádogos -is csatlakoztak hozzájuk. A második ipartársulatba taglétszáma még a 20 főt sem érte el. A mesterek megosztottságát jól jellemzi, hogy ebben a társulatban is tagok voltak az asztalosok, kötelesek, lakatosok, molnárok, ácsok, kőművesek és bádogosok. Jegyzőkönyvüket 1878. június 20-án nyitották meg, és utolsó bejegyzése 1885. június 4-én kelt.

21 A céh-, majd ipartásulati jegyzőkönyvek éppen azt az időszakot fogják át, amikor a tiszafüredinek nevezett bútor jellegzetes arculatával a magyar festett asztalosmunkák sorában külön stíluscsoportot alkotott. A bejegyzések sajnos semmi stílusra vonatkozó adatot nem tartalmaznak, a remekmunkák között virágozott festett bútor nem készült. Nagyszerű adalékokkal szolgálnak viszont az inasok, elvétve a legények származáshelyéről, vallásáról és életkoráról. A szegődtetésekből megtudjuk, hogy kik voltak a vezető asztalosmesterek, akik néha egyidejűleg három-négy fiatal (inas, legény) képzését is vállalták. A céhbe lépő remekmunkát készítő legényekről is igen pontos adatokat jegyeztek fel, bár a remek méretét az 1850-es évek végétől már írásban nem rögzítették. Nem maradt fenn viszont a legények szegődtetési könyve, mely a kapcsolatrendszer egyik fontos eleme. így nem tudjuk, hogy az itt képzett legénnyé szabadított inasok a füredi műhelyekben kinél és mennyi időt töltöttek, és csak halvány nyomok utalnak más vidékről ideszegődő legényekre. Pl. Gittel Ferencet 1842-ben „30 krajcár fizetésébe marasztaltatván el...némely Asztalos legényeknek rendetlen el utazásáért" P 1845 körül itt volt legény a debreceni Kászonyi József is, aki a kovács- és kerékgyártó céh ládáján nevét és a láda készítés idejét, 1845 feltüntette.

23 Bár Betes Mihály inast nem szegődtetett, de 1859-ben rövid ideig ismeretlen nevű és származású legény segítette munkáját, akit Százmán Károlytól kecsegtetett el. A céhnél remeklő asztalosok 1845. január 22-én Perjési Sándor - aki más céhben felszabadított legény volt „kéri magát Céhbe mester társul bé vétettni". Iratai bemutatása után - 1845. január 22-én - „egy fejér rajz táblát" írnak elő remekmunkaként, melynek „hossza 21 KPMtört-dok. 69.68.1. 22 KPMtört-dok. 69.72.1. 8. 23 KPM 52.933.1. leltári számú, keményfából készített, középkékre festett, klasszicista stílusú ládája. 228