Agria 42. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2006)

Füvessy Anikó: XIX. századi tiszafüredi festett bútorok

4. kép. 1853-as láda (Damjanich János Múzeum). A korai darabok festése több kézhez köthető. Ketten a sötét alapú körmezős, a harmadik a hasonló alapú koszorús ládákat, ágyakat, a negyedik pedig a barna alapú, körmezős korsólócákat készítette. A sötét alapú körmezős darabok két csoportra válnak. Az egyiken szegfű, a másikon tulipán a gránátalmák kiegészítő motívuma. A szegfűs altípus csak a sötét alapú bútoroknál fordul elő, a tulipános utolsó datált példánya piros alapú és 1881-ben készült. A bútorok kivitelezése, a díszítmények harmóniája magasabban képzett asztalosokra utal. Motívumaikat egy másik tanulmányom fogja részletezni. Áttekintve Tiszafüred környékének festett asztalosbútorait, ezek egy része azonos iskolán felnőtt műhelycsoport képét rajzolják ki. A környékről gyűjtött festett asztalosbútorok alapszínt, a feketét, sötétbarnát tekintve ugyan az 1850-es évek elejéig igen egységesek, de felépítésük, formai megoldásaik és díszítményük egymástól már jelentősen eltér. A bútorzat legjellegzetesebb csoportja a körmezős keretezésű, a magyar népi bútorfestő hagyományban egyedinek számít. Ez a jellegzetesség Tiszafüred környékén a reformkor közepén jelenik meg. Mintegy négy évtizedet ível áll, s jelenléte nem csak Tiszafüred közvetlen környékén, hanem a Nagykunság északi részén is kimutatható. Tiszafüredi készítését, de idegen eredetét a református templom karzatainak festett kazettái valószínűsítik. Ezeket a karzatokat valószínűleg az északi oldal 177l-es bővítés során alakították ki, melyet a legények karzatának dátumvésései (1789, 1790, 1792, 1797, 1801) is megerősítenek. A karzatok mennyezetét, deko224