Agria 42. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2006)

Zábrátzky Éva: Tarnaszentmária és Verpelét kőipara (XIX–XX. század)

lókkal fedték be. A pincéknek két típusa fordul elő a Tarnaszentmárián és környékén: a lakóház alatt elhelyezkedő, illetve a lakóház bejáratával átellenben, az udvaron elhelyezkedő pincék. A bortárolásra használatos épületeket vagy félig, vagy teljes egészében földbe süllyesztették. A pinceépítést az alap megásásával kezdték: egy nagy téglalap alakú üreget ástak a földbe, amelyben a kőműves mester felállította azt módlát, amelyre a szabályos faragott kövek kerültek. A méretre kifaragott kövekből először az oldal és végfalakat rakták ki, majd boltívet formáltak az ásott üreg fölé. Az utójára behelyezett sor köveit sípkőnek, vagy slusszkőnek nevezték. Végül a kőből kirakott ívet befedték földdel. A levezető lépcsőzetet is egy tömbből kialakított terméskőből rakták. A lejárat szinte minden esetben a téglalap alaprajzú pincék hosszanti oldalának jobb szélén helyezkedik el. A pincék fölé egyes esetekben kamrák is épültek. A kőelemek közé nem mindig raktak kötőanyagot, mégis a mai napig kitűnő állapotban vannak a 150-200 évvel ezelőtt épült pincék is. A nagyobb méretű pincék köveit meszes habarccsal rögzítették. A picék egyik hosszanti végében mindenütt beépítettek egy vakablakot, ami a poharak, borászati tárgyak tárolására szolgált. A pince szellőzésére egy függőleges szellőzőnyílást alakítottak ki, amit az udvaron szintén terméskőből faragott kéménnyel fedtek. A pincerakásnak voltak specialistái: ilyen szakember volt Gyetvai Mihály, Bátonyi Mihály... Egy 1876-ban írt levél szerint a tarnaszentmáriai hívek a néhai Németh István házát akarták megvásárolni kántortanítói laknak és iskolának. Az épületet és a telket pontosan leírták, így a kőből épített pincét is: „ A kaputól jobbra van építve szintén egészen kőből szalma födéllel ellátva egy kamra, hossza 2ö3'? szélessége lö3'- magassága lö5' ezen épület alatt van, egészen faragott kövekből épült, kétfelé nyíló ajtóval ellátott ritka szép pincze, a ' levezető lépcsőzet szintén faragott kő, és minden lépcső egy darabból van metzve. "

21 Ez a pince legkésőbb a XIX. század elején épülhetett, ha 1876-ban már a néhai tulajdonos után árusítják a portát. Ma már többnyire csak zöldségtárolásra használják az egykori borospincéket, Verpeléten ahol a szőlőművelés ma is folyik, megőrizték eredeti funkciójukat. Ennek a pincetípusnak korai párhuzamai az észak-magyarországi mezővárosi ásatások során előkerült épületek alatti pincék, amelyek szerint már a XV-XVI. században elterjedtek a polgári és a nemesi építkezésben (Vác, Pásztó, Gyöngyös, Miskolc, Sárospatak). A Dunántúlon Sarvaly faluásatásában feltárt, szintén a XV-XV. századból származó pincéket a lakóházakhoz kapcsolódva félig vagy teljesen földbe süllyesztették, kő falazattal és kőboltozattal, illetve síkmennyezettel építették

28 27 EFLVerpelét 1179-1876. 28 KECSKÉS Péter 1997. 205-206. 200