Agria 42. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2006)

Zábrátzky Éva: Tarnaszentmária és Verpelét kőipara (XIX–XX. század)

„Lövés, lövés" kiáltással figyelmeztették az embereket a fenyegető veszélyre. A lerobbantott köveket a bánya területén hasították: a csákánnyal előre kifúrt lyukakba vasékeket helyeztek 10-15 cm-ként, bunkóval az ékeket ütögetve hasították méretre a köveket. Ha a kő mérete és minősége megfelelő volt, a helyi kőfaragók számára az előre megrendelt méretű kőtömböket is előkészítették a szállításra. A bányában használt csákányokat és ékeket 1952-ben a verpeléti kováccsal, Jakab Ernővel készíttette el a Tamaszentmanai Kőkitermelő Vállalat vezetője, Asztalos János. A megrendelésben 200 db ék, ebből 20 vastag ék, emelő és fúró rúd szerepelt. A kovács korábban Tarnaszentmárián is dolgozott a községi kovácsmúhelyben. A kőbányászok, kőfaragók gyakori problémája volt a szembe került kőszilánkok okozta kellemetlen szemgyulladás. Ezzel a bajjal soha nem fordultak orvoshoz, maguk kerestek rá megoldást. Amint Sírokban, úgy Tarnaszentmárián is ismerték azt a gyógymódot, hogy a Tárnában fogott rákok „szemét" használták az idegen anyag eltávolítására. A folyami rákot a helybeliek nyárson sütve el is fogyasztották, a hasznos rákszemeket pedig az idősebb asszonyok gyűjtötték öszsze, megszárították, tárolták, mint szemre való gyógyszert. A kő elszállítását általában a megrendelő oldotta meg: „A vécsiek általában egy lóval, a jobb módúak, mint Verpelét, Feldebrő már 2 lóval, vagy ökörrel szállították. Heves környékére vagonnal szállították, de még akkor csak száz mázsát lehetett. "

14 Ezek mellett voltak helyben, akik fuvarozással foglalkoztak, lovas szekérrel, de ez a kőszállításban csupán alkalmi megbízásokat jelentett. A vasúti szállítás lehetővé tette a nagy mennyiségű megrendelések eljuttatását távoli településekre is. A kőbányák közvetlen közelében húzódott a vasút, a kő szállításához rakodóhelyeket alakítottak ki. Kőfaragók Tarnaszentmárián Az első kőfaragó, akit név szerint ismerünk a településről, Fekete János: ő már 1892-ben hivatalosan, engedéllyel végezte a munkáját Tarnaszantmárián.

15 Az ő leszármazottja Fekete József, Sirok kőfaragói között került említésre az 1923-ban összeállított iparosok lajstromában.

16 A XX. század elejének Iparlajstromain a kőfaragók között Nagy Illés tarnaszentmáriai mesterként került bejegyzésre 1905-ben és 1925-ben is, akinek fia hevesi kőfaragóként vált híressé.

17 Az idősebbek emlékezetében ügyes mesterként szerepel Popovics János, akinek fiai - József, Gyula és Ferenc - is foglalkoztak a kővel. Ók nem kőfaragók, hanem kőbányabérlők voltak. Popovics János szlovák származású volt, élete végéig törte a magyart. 14 Czipó Pál adatközlő. 15 JEKELFALUSSY József 1892. 1056. 16 Hevesmegyei Compass 1923. 17 HMLIV-409/7. 193