Agria 42. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2006)

Zábrátzky Éva: Tarnaszentmária és Verpelét kőipara (XIX–XX. század)

Sírokból Borsod és Nógrád megye tájaira is szállítottak. Tarnaszentmária gazdasági kapcsolataiban jelentős szerepet játszott a Jászság, illetve Füzesabony, ahová eljártak a nagy vásárokba. Fiatal borjúkat, növendék állatokat vettek, amit nyáron felneveltek, majd ősszel, illetve télen eladták. Az állattenyésztés volt az erősebb mezőgazdasági ágazat a faluban, hiszen a falu termőföld területe meglehetősen kevés, nem is jó minőségű. /1914 kat. hold, ebből 600 szántó és rét - Czipó Pál közlése szerint/. A vásározás folytán alakulhatott ki az a kapcsolat, ami a kő piacára is visszahatott. Jászszentandrás Szent Vendel szobrát a tarnaszentmáriai Majdajk Márton faragta az 1930-as években, de az építőköveket is nagy mennyiségben szállították Heves város környékére, és a Jászságba egészen az 1960-as évek végéig. A kőbányászat mellett a felszíni kőzetek gyűjtése és felhasználása is előfordult Tarnaszentmárián. A falu Mátra felőli határában úgynevezett fehér keménykövet gyűjtöttek, amiből házakat építettek. A felszíni kövek felhasználása elenyésző a bányászott kőéhez képest, ám a kőépítkezés archaikusabb módját gyakorolták vele még a XX. század közepén is. Tarnaszentmária bányái Schafarzik Ferenc XX. század elején megjelent, kőbányákat ismertető műve Tarnaszentmárián összesen három bányát említ:

6 A) A Várhegyi kőbánya, melynek területét manapság Verpeléthez sorolják, verpeléti vár elnevezéssel. Ez a bánya nagy múlttal rendelkezik: már 1753-54ben használta egy Jakab nevű kővágó, az innen bányászott köveket főleg a nemesi építkezések alapanyagaként használták a XVIII-XIX. század folyamán.

7 A bánya újabb használatba vétele Stern Alajos nevéhez kötődik, aki 1882-ben kezdte el a bányászatot. A kál-kisterenyei vasúthoz közel lévő bányaterületről vasút- és útépítésekhez szállították a követ, de „faragottan műszaki tárgyak építésére is alkalmasak" voltak az innen bányászott kőtömbök. A Várhegy kétféle követ adott: a világosszürke lyukacsos piroxen-andezitet, és a szürkésfehér dácittufát. 1892-ben a bánya naponta 100 napszámost és 25-50 nagyrészt olasz kőfaragót alkalmazott. Az olasz munkások jelenléte bizonyára hatással lehetett a munka módszerére, valamint a helyben működő kőfaragók stílusára. Sirokon is él az hagyomány, miszerint az olaszoktól tanulták a kőfaragás fortélyait, mikor a Károlyiféle kastélyok épültek. Czipó Pál szerint: „Az, hogy Sírokban ilyen sok kőfaragó 6 SCHAFARZIK Ferenc 1904. 130. 7 CSIFFÁRY Gergely 1996. 77. 190