Agria 41. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2005)

B. Gál Edit: Az Almásyak birtoklása Heves és Külső-Szolnok vármegyében a XVII–XVIII. században

vete jelent meg. 1742-ben gróf Pállfy János nádor nádori főkapitánynak nevezte ki a Jászkun Kerületek élére, amely hivatalába azonban a Jászkun Kerületek eladása miatt (1702-1745) csak a redemptio alkalmával 1745. július 12-én került.

18 A jászkunok tisztelettel emlékeznek rá, hiszen vagyonával is jótállt a visszaváltáshoz kölcsönzött összegért. Az ő nevéhez fűződik Félegyháza és vidékének betelepítése, valamint a jászkun redemptio megvalósítása. 1749-ben például Jászmihályteleknek kölcsönzött pénzt: „ Cartabianca Ezer Rhénesi forintokról, melyet Tttes Palatinalis Főkapitány Urunktol Almásy János Uramtol és Feleségétől Tis. N. Borsi Anna Asszonytol erga legale Interesse fel vettünk pro Redemptione ugy, hogy az egész Heliségben egyik az másikunkért obiigaljuk magunkot".

19 E hivatalában tett eredményeinek elismeréseként Mária Terézia 1751-ben titkos tanácsosi ranggal jutalmazta, s 1754-ben kinevezte a hétszemélyes tábla ülnökének. A főkapitányi székben fia, Pál követte. Almásy II. János a családi birtokot is tovább gyarapította. Ehhez nagymértékben hozzájárult felesége, Borsy Anna hozománya. A feleség ugyanis Borsy Mihály és Semsey Sára leánya. Borsy Anna apja előkelő állású, vagyonos és tudományosan képzett, roppant tevékenységű ember volt. Előbb Borsod vármegyében a szolgabírói, majd jegyzői tisztet töltötte be. 1733-ban már a vármegye első alispánja. Nagy vagyonra azonban csak akkor tett szert, amikor feleségül vette Semsey Lászlónak és Tibold Zsófiának másodunokáját Semsey Sárát, s így nem csak a Semseyek sárosmegyei nemesi, hanem a feleségére anyai ágon szállott Borsod megyei Tibold-féle jószágokat is örökölte. Úgy tűnik az udvarnál is tudott pártfogást találni, s 1730-ban keresztül vitte, hogy a Tibold jószágokra nézve úgy személyére, mint leányaira, Annára és Katalinra kiterjedő új donatiot nyerjen. így övé lett a tibold-daróczi uradalom, amely a következő helységekből állott: Pazsag, Tély, Parajd, Alkács vagy Darócz, Vatta, Felkács, Oszlár, Paraszt-Bik vagy Boldogasszony-Bik, Kondo, Dorogma, Sikátor, Sály, Tard, Geszt, Nagy Mihály, Muhi, Nádasd, Fehéregyháza, Cserép-Váralj a, Leányfalva, Mézalja, Szilvás, Bába és a miskolci részbirtokokból valamint pusztákból. 1741. március 1-én leányai, Anna, Almásy Jánosné és Katalin, előbb Melczer Györgyné, utóbb Fáy Lászlóné, már osztozkodnak a reájuk maradt birtokon. Az így örökölt hatalmas vagyon tovább növelte a család mind gazdasági, mind társadalmi befolyását. Almásy II. János szinte egész élete a birtokokért folytatott pereskedésből, bizonyításból állt. Mindezek ellenére arra törekedett, hogy javai mindjobban gyarapodjanak. 1744. január 1-én 117 ezer rajnai forintért tizenöt éves zálogjogot szerez az egri káptalannal és Fáy Lászlóval együtt a diósgyőri koronauradalomra.

20 18 KONCSEK Aranka, SUGÁRNÉ 2003. 9. 19 Jász Múzeum gyűjteményéből 20 MOL UC 145: 117 - 1744. június 23. 224