Agria 41. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2005)

Császi Irén: „Honvédhalmi Boldogasszony”. A tófalui szentkút szerepe a népi vallásosságban

föld is, aminek felső sarkában a kiskút van, uradalmi terület volt. A hatóságok, de főleg az uradalom nem örült a búcsújárásnak. A csoportosan érkező hívek gyakran letaposták a vetést. Előfordult, hogy csendőrök riasztották szét az éneklő, imádkozó csoportot, a forrást pedig trágyával betúrták. Nem volt ez másként a birtokviszonyok megváltozása után sem, mikor a Tsz területéhez tartozott a szentkút. Fokozott kiépülése az 1950-es évektől kezdődött, a forrást kútgyűrűkkel kerítették, a körülötte álló fákra, fafülkékbe Mária szobrokat, képeket helyeztek. Heti rendszerességgel, leginkább vasárnaponként zarándokoltak oda a környékbeli településekről. Szakrális kisemlékek, kőből épült szobrok, keresztek, harangláb, oltár, barlang és hálatáblák jelölték a szentkúthoz zarándokló emberek háláját. Figyelembe kell venni, hogy a megyében ekkor egy másik népi kezdeményezésre létrejött, hivatalosan el nem ismert búcsújáróhely kezdett kiépülni. 1948 őszén egy hasznosi parasztasszonynak, Csépé Klárának megjelent Szűz Mária, s látomásában egy gyógyforrást mutatott neki, melynél hamarosan kiskápolna épült. A hasznosi jelenések és a nyomukban kialakult búcsújárás egyházi-teológiai megítélésében ambivalens magatartás, illetve tartózkodás a jellemző.

7 1. kép. A honvédhalmi szentkút. 1970-es évek. Repr. Lónyai Györgyné 7 JÁDI Ferenc-TÜSKÉS Gábor 1986. 539. 337