Agria 41. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2005)

Zábrátzky Éva: A siroki kő felhasználása a XIX–XX. század folyamán

zik, idegenek a falusi temetők képétől. Aparádi temető számos ezekhez hasonló polgári jellegű siroki készítésű sírkövet őriz, az 1920-30-as évek környékéről, Hornyák Sándor, Tóth Miklós és Udvari József nevével megjelölve. Tóth Miklós saját síremlékét is elkészítette: egy egész alakos szobrot faragott önmagáról (1972). Ilyen rendhagyó síremlék Borics Pál szobra is, ami édesanyját ábrázolja (1961). A mesterremeknek számító emlékekre a készítő belevéste a névjegyét, melylyel egyrészt magát reklámozta, másrészt előírás volt: az adószedő hatóságok is nyomon tudták követni a készítők forgalmát. A betűk véséséhez nem használtak sablonokat. Ha nem szerepelt a készítő neve a sírkő oldalán, a kővel foglalkozók akkor is felismerték a saját és az ismerős kőfaragók munkáit a betűvésés jellegzetességeiről. Olyan tipikus írásmód volt ez, mint a kézírás. A betűket fekete, vagy arany színű festékkel emelték ki. Ezt a munkát szerették a kőfaragók, jól megfizették őket érte. A siroki temetőben nem jellemző a sírversek megjelenése, de a környező falvak megrendelőinek kérésére a kőfaragók bibliai idézetet vagy nyomtatott sírversgyűjteményből kiválasztott sorokat véstek. A Királyi György kőfaragó által használt sírvers-gyűjtemény bejegyzéseiből kiderül, hogy hová, kinek a sírjára kérték a megjelölt idézetet. (Az 1910-es években nyomtatták a könyvet.) Nagy Tibor sírjára, Istenmezejére a következő idézetet kérte a megrendelő: „Nem okozott soha nekünk, Csak egyszer bánatot: Elment fiatalon fehéren S fekete gyászt hozott"

18 A második világháború után, a műkő használatának megjelenése ellenére is állítottak siroki terméskőből faragott síremlékeket, a korízlésnek megfelelően rózsákkal, pálmaágakkal, stb. A technika ekkor még nem változott, csak az emlékek külső jegyei alakultak át. A megrendelők a temetőben választották ki a kívánt formát, esetleg kisebb változtatásokat javasoltak. A modern formák elterjedésével a rivalizálás feltűnőbb volt. A megrendelők arra törekedtek, hogy minél egyedibb legyen, „olyan, ami még nem volt a temetőben." A vallási élethez tartozó kőmunkák A siroki kő XIX. századi térhódítását jelzi, hogy a század elején a Siroki Plébániához tartozó településeken a fakeresztek helyére a közösségek, illetve a tehetősebbek kő keresztet állíttattak. Sírokban 1838-ban a falu határán kívül a Terpes 18 ENA 3591-2005. 314