Agria 41. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2005)

Zábrátzky Éva: A siroki kő felhasználása a XIX–XX. század folyamán

kor követelményeihez alkalmazkodik. A terméskővel már csak egyetlen mester foglalkozik: Vincze József kőfaragó, aki az 1940-es években tanulta a szakmát, ismeri a hagyományos technikákat. A fiatalabb generációk a terméskővel annyiban foglalkoznak, hogy a régebbi kőmunkák felújítását vállalják. (Udvari János) A kőfaragók szerszámai Alb Miklós kőfaragó szerint: „2 vésővel, meg egy fabunkóval meg lehet csinálni egy templomot". Bár ezek a legfontosabb eszközök, egy mester szerszámkészlete ennél jóval gazdagabb volt. A máig alkotó Vincze József a következő szerszámokat használta, használja a terméskő megmunkálása során: - Kalapács (19), fabunkók (12) - Csákányok: baltás csákány (15), spicc-csákány (16), krengli (fogas balta)(17-18) -Vésők: vonalhúzó (8-9), salér véső (6-7), fogas véső (2-5), spiccvéső (10), holker véső (11) (a homorú formákhoz) -Az arányok, méretek meghatározására használatos eszközök: körző (13), vinkli (derékszög) - A kő mintázására használatos eszközök: stokhammer (szemcséző kalapács) (20), pekhammer (19). - A kőgyalu a sima felületek kialakítását szolgálta. - Kőfaragó szék (23) egylábú ülőalkalmatosság, ami nem akadályozta a mozgásban az alkotót, könnyen hozzáférhetett a faragandó felületekhez. A szerszámokat a múlt században már Budapesten vásárolták, ám a mindennapos használat közben megkopott vésőket, csákányokat a helyi kovácsnál éleztették. Esténként beadták a szerszámokat, másnap reggel pedig átvették ezeket, és ezekkel folytatták a munkát. A véső használatánál fontos volt, hogy nagyon éles, és egyenes élű legyen a szerszám. A XX. század közepén három kovács is volt a faluban, akik ellátták ezt a munkát: élezték, és edzették a nagy terhelésnek kitett eszközöket. Alapvető szerszám volt a fabunkó, ami az állandó használat miatt szintén állandó javításra, gyakori cserére szorult. Ezeket helyi mesterekkel készíttették. A legalkalmasabb a gyertyánfa tövéből készített fabunkó volt, ez volt a legkeményebb fa, ami elérhető volt a sirokiak számára. Fontos volt, hogy száraz fából készüljön, mert a nyers fából készült hamar elrepedt. A fabunkó a fém vésővel való érintkezés során beverődött, elkopott. Ezt utánafaragták, de veszített a súlyából. Állandó munkavégzés mellett, még a legjobb minőségű fabunkó is csak egy hónapig tartott. 310