Agria 41. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2005)

Kósa László: Heves megye élő népművészete

sokára elindult a tartósan hódító táncházmozgalom (1972). Nagy divatja támadt a különböző kézműves technikák és mesterségek szabadidős tevékenységként történő elsajátításának. Sokan hódoltak annak, hogy lakásukat a paraszti tárgyi világ használati darabjaival díszítsék, olykor legszokatlanabb enteriőröket alakítva ki. Gyorsan megjelent a kulináris vetület is, már-már elfelejtett fűszerek és konyhatechnikák alkalmazásával. Ezzel rokon a természetgyógyászat iránt mindmáig igen szívósan élő érdeklődés. Feltétlenül említést érdemel a falusi turizmus egészen addig, hogy a nagyvárosi emberek szívesen vásároltak, vásárolnak parasztházat nyaraló céljára. Nem hagyhatjuk ki az építkezést, az öltözködést, a sírjeleket és az emlékműveket sem. Fontos megemlíteni, hogy mert ennek a folyamatnak az intézményei részben önszerveződéssel keletkezett, a civilszférát erősítették. Végül a korabeli fiatal nemzedékek körében igen nagy szerepe volt a kisebbségi magyarok létének tudatosításában, azaz újra tudatosításában, hiszen a kommunista politika ezt korábban következetesen akadályozta. Végülis tegyük föl a kérdést, mi a helyzet ma? Némileg habozva mondom, mert efféle kijelentést tenni nagyon nehéz, hogy úgy érzem, a népi kultúra ma többé-kevésbé a helyén van a nemzeti kultúrában. Mit értek ezen? Egy pillanatra sem a megelégedettséget. Hanem azt, hogy évek óta nem vita tárgya a népi kultúra értéke és helye. Fontos dolog például, hogy a népi kultúra része az iskolai tananyagnak, van helye a tömegkommunikációban, könyvkiadásban, előadóművészetben. Legalább ilyen fontos, hogy - mint említettem - a civilszférát erősíti: klubok, szakkörök, tanfolyamok, egyesületek, nyári táborok konferenciák, amatőr együttesek, találkozók, alapítványok stb. formájában. Az utóbbi negyedszázad népi kultúra iránti érdeklődése egészében növelte a társadalom kreativitását, aktivizálódását, öntevékenységét, sokak számára hozzájárult az élet otthonosabbá, bensőségesebb hangulatúvá válásához. A másik oldal korántsem ilyen derűs. Jut-e elég pénz ma népi kultúrára? Aligha. A tudományos kutatástól a hagyományápolás széles területeiig sok ágazat tartozik ide. Van mit féltenünk. Engem személy szerint két súlyos, naponta észlelhető társadalmi jelenség aggaszt. Az egyik a mind jobban mélyülő értékválság, aminek az utóbbi 15-20 évben mindannyian tanúi lehettünk, ami messze túlmutat a népi kultúra ügyén, s ami korántsem látszik befejeződni. A másik a társadalom relatív szegénysége, ami egyfelől a szerencsésebb európai országhoz képest mérhető, másfelől a hazai vagyoni különbségek fokozott növekedésében tapasztalható. Én a mai magyar társadalomban, annak véleményformálói gondolkodásában elhalványulni látom az értékőrzés szempontjait. Márpedig értékteremtés értékőrzés nélkül nem lehet igazán sikeres, mint ahogyan fordítva sem lehet elképzelni, új értékek létrehozása nélkül ragaszkodni a régiekhez. Társadalmunkban terjed az a rövid távú gondolkodás, ami az értelmes, kitartó munkát igénylő befektetésnek éppúgy nem kedvez, mint az igényes kultúrafogyasztásnak. Ezzel azonban alapo297