Agria 41. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2005)

Nagy Nándor: Hatvan várossá nyilvánítása 1945-ben

helyzetével, vagyis az alig több, mint 4000 lakosú település nem bírná el a városi státusszal együtt járó pénzügyi megterhelést. A későbbi gazdasági kibontakozás alapjai (pl. vasút) ekkor már alakulófélben voltak, tényleges hatásuk azonban csak a következő évtizedekben jelentkezett. A közigazgatási besorolás ellenére természetesen a „város" mindig város marad, hiszen a városi rang birtoklása és a cím használata évszázadok óta presztízskérdésnek számított, és számít napjainkban is hazánkban.

17 Bár a mezőváros kifejezés lassan elfelejtődött, maga a Hatvan város elnevezés évtizedeken keresztül használatos maradt nemcsak a helyi sajtó, hanem több alkalommal a hivatalos iratok esetében is. A köznyelv a jogi fogalomként alkalmazott község kifejezést nem „fogadta be", hanem szóhasználatában továbbra is a várost őrizte meg.

18 Az 187 l-es törvényt később az 1886. évi XXII. te. (második községi törvény) váltotta fel, amely kisebb-nagyobb változtatásokkal egészen a tanácsrendszer létrejöttéig (1950) érvényben maradt. Ez a törvény a települések jogállás szerinti felosztását fenntartotta, de önkormányzatiságukat jelentősen szűkítette. A községek felügyeletében és ellenőrzésében jelentősen megnőtt a főszolgabíró, valamint a megyei törvényhatóság (elsősorban a főispán) befolyása. Az elöljáróság választásánál kiterjesztették a főszolgabíró jelölési jogkörét. A nagyközségekben a bírói, jegyzői, orvosi állásokra csak azon három személy egyikét lehetett megválasztani, akiket a főszolgabíró előzetesen jelölt. A községi elöljáróság többi tagját, tehát a komolyabb funkcióval nem rendelkező tanácsbelieket, továbbra is a képviselőtestület jelölte a főszolgabíró elnöklése mellett.

19 Az 1886-os törvény a 15 évvel korábbi szabályozáshoz képest egyértelmű visszalépést jelentett a helyi autonómia terén; a képviselőtestületek jelentősége háttérbe szorult, a községek igazi vezetőjévé pedig a közigazgatási szakismerettel rendelkező jegyzők váltak a községi bírókkal szemben.

20 A várossá válás gondolata 1945 előtt Hatvan jövőjét nem a nagyközségi jogállás, hanem az új kapitalista gazdasági kihívásoknak való megfelelés határozta meg. A XIX. század második felében országos szinten a települések fejlődési lehetőségeit nagymértékben befolyásolta, hogy a kiépülőben lévő vasúthálózatban milyen pozíciót tudtak elfoglalni.

21 Azok a települések, amelyek ipari centrummá váltak, és/vagy fontos szerepet töltöttek be a vasúthálózatban, gyors fejlődésnek indultak, függetlenül attól, hogy a koráb17 SZIGETI Ernő 1997. 73. 18 MAGYARY Zoltán 1942. 297. 19 SARLÓS Béla 1976. 167. 20 KAJTÁR István 2003. 131. 21 BELUSZKY Pál 1999. 142. 256