Agria 41. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2005)

B. Pap Györgyi: Tüzek a XVIII. századi Eger életében

egész közösség részt vett, mert mindent és mindenkit fenyegetett a tűz, anyagi javakat és emberi életet egyaránt. A XVIII. századig az emberi hozzáállás mellett a legnagyobb segítség a tűz legyőzéséhez a nagy mennyiségű víz volt. Eger különösen veszélyeztetett volt a tüzektől, mind a várdombon, mind a patak szűk völgyében a középkori város területén. A várdomb stratégiai fontossága miatt volt kitéve a harcok és általa a tűz fenyegetettségének. A középkori város területe, a természeti adottságokból kifolyólag kacskaringós, keskeny szélességű, sűrűn beépített utcákból állt, ami kedvezett a tüzek kialakulásának. Eger középkori tűzrendészetére vonatkozó első adat az 1508. évből származik, amikor a püspökség évkönyveinek bejegyzései szerint két itáliai kéményseprőnek a várban található kémények tisztításáéit 5 forintot, a kocsiért, amely Budára vitte őket 60 dénárt fizettek ki.

2 Tűzmegelőzésre vonatkozó feljegyzést a török elleni háborúk idejéből is találtunk, amikor az 1552-es ostrom megkezdésekor le kellett bontani az épületek tetőzeteit, hogy elkerüljék a gyulladást és a tűzvészt.

3 Az első tűzoltó eszközt - egy 1564-ben végzett leltározás szerint - a várban, a palota alatt egy boltozatban találták, ami egy „réz öreg föcskendő"', azaz vízipuska volt.

4 A török elvonulása után siralmas volt a tűzvédelmi állapot Egerben, ahol - amint az Edelspacher-féle összeírásból kiderült

5 - a városban található házak többsége fából készült, ami tudvalevőleg igen tűzveszélyes építőanyag. A városlakók félelme a tűz támadása miatt nagy lehetett, mivel már 1698-ban arról panaszkodtak, hogy a tűz jelzésére a városnak sem éjjeli, sem nappali strázsái, vigyázói nincsenek, sőt még a kéményeket sem vizsgálják.

6 Nemcsak az őrök és a kéményseprők hiányoztak, de kevés volt a tűzvédelmi eszköz, szervezetlen volt a védekezés, nem volt tűzvédelmi rendelet. Számos tűzveszélyes mesterséget is folytattak a város területén: a pékek, a kovácsok, a serfőzők, bodnárok stb. Sok házban a takarmányok tárolása nem megfelelően történt, ezzel növelték a tűz keletkezésének az esélyét.

7 A viharok kísérőjelenségeként kialakult villámlások is sokszor okoztak tüzet városszerte. Eger tehát fokozottan veszélyeztetve volt a tüzektől. A tűz megelőzésének és a hiányok pótlásának a fontosságát Eger XVIII. századi püspökei és a város önkormányzata felismerte, és intézkedéseikben nagy gondot fordítottak a megelőzésre és a tűzoltás szervezetté és hatékonnyá tételére. A vizsgált időszakban a tüzek mégis sokszor és elkerülhetetlenül bekövetkeztek. Amíg az árvíz a város belső területeit 2 SZILÁGYI János-SZABÓ Károly 1986. 51. 3 SZILÁGYI János-SZABÓ Károly 1986. 66. 4 LÉNÁRT Andor 1990. 53. 5 HML EÉGL XII-3/a/58 Liber 58., DIV-TA ltsz.: 148-81. 6 BREZNAY Imre 1933. 247. 7 HML V-l/a/39 22-23. (1778. január 28.) 200