Agria 40. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2004)
Martin Mešša: Nagyméretű kortárs faszobrok a Východnái folklór fesztiválon, s ezek hatása a jelenkori szlovákiai faszobrászatra
vumai, tehát tudatosan különválasztjuk azoktól a fafaragásoktól, melyek egészen eltérő társadalmi és személyes indítékból, más társadalmi feltételek között jöttek létre, s ma a hagyományos népművészet kincseiként tartjuk őket számon. Még ha találunk is bennük valami közösét, ami azonban nem vonatkoztatható az összes fafaragásra, s ez ugyanazon igény kielégítéséből fakad, ami egyeseknél művészeti alkotásokban nyilvánul meg, ami az alkotás, az önkifejezés eszköze, valami kézzelfoghatónak a létrehozása, ami bizonyítja az alkotó létezését ezen a világon. Az inspirációs forrásokról beszélve nem szeretnénk azt a látszatot kelteni, hogy azonos társadalmi feltételekről és azonos művészetekről van szó. Az elmúlt korok hagyományos művészeti alkotásaiból sem maradt fenn minden, csak az, aminek az emberek jelentőséget, tartalmi esetleg művészi értéket tulajdonítottak. A kortárs faszobrászat reális megítélését természetesen nem az elmélet és a terminológia határozza meg, hanem az alkotások társadalom általi fogadtatása, valós funkciója, tehát hogy milyen szerepet tölt be jelenkori életünkben, s ez mind az alkotó, mind a fogyasztó, tehát a társadalom egészét tekintve, amely nem kell hogy megegyezzen, s nem is egyezik meg az alkotások múltbéli szerepével; s a művészeti érték fontos tényezője még az idő. Tehát a kortárs amatőr faszobrászat képviselőinek többségéről egyértelműen elmondható, hogy a múltbéli népi művészeti megnyilatkozásokat és a népi fafaragás emlékeit irodalomból, filmekből és a televízióból tanulták, ismerték meg, és tudvalévő, hogy egy részük ezeket az ismereteket használja is, az is szembeötlő, hogy egy részük saját stílusát kialakítva ösztönösen továbbfejleszti azt, s ez a művészi megnyilvánulás nemcsak a kamarafaragásokban, szobrokban és reliefekben, hanem a nagyméretű faszobrok esetében is tetten érhető. Másik oldalról viszont az a veszély fenyeget, amelyre J. Palicková már évekkel ezelőtt felhívta a figyelmet, történetesen arra, hogy az ilyen irányú tudatos cselekvés, az ezzel való foglalkozás és az intellektuális, teoretikus szakmai felkészültség, az ilyen irányú iskolázottság és hasonlók kizárják a determinánsok köréből a környezetet, melynek a hagyományos művészi megnyilatkozásokban, de a háziipari termelésben is meghatározó szerepe volt. Ezért az ilyen tevékenységeknél gyakran elvész a regionális jelleg, az a művészi dialektus, mely olyannyira jellemző volt a régi korok népművészetére. Éppen a legmagasabb kvalitású alkotások esetében fedezhetők fel azok a megnyilvánulások, melyek „bizonyos össznemzeti jegyeket hordoznak magukon, melyek nemzeti nyelven szólnak, még ha nem is egyenesen irodalmi nyelven" 2 . Ezért ezek a nagyméretű faszobrok gyakran olyanokat is megszólítanak, akik nem érdeklődnek a népművészet iránt, nem fogékonyak annak értékeire. Ez a fajta alkotás formálja és nagyban befolyásolja a kortárs faszobrászatról al3 PALICKOVÁ-PÁTKOVÁ Jarmila 1980. 119 447
