Agria 40. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2004)

Tadeusz Burzyński: Hagyomány és változás. A falu művészeti öröksége a San-medencében, Délkelet-Lengyelországban

A falu kulturális örökségének oltalmazása, megőrzése A kulturális örökség úgy fogható fel, mint a régió meghatározott földrajzi, természeti, települési, etnikai, történelmi, nyelvi és vallási feltételeinek következtében alakult kulturális tevékenység hagyatéka az anyagi, társadalmi és szellemi körben. Ezt teszik teljesebbé és gazdagabbá a más etnikai és nemzeti csoportokkal folytatott kapcsolatok, valamint jellemzik a specifikus interperszonális kötelékek, melyek nemzedékről nemzedékre szállnak, gazdagodva egyéni és kollektív tapasztalatokkal. Ebben az összefüggésben a regionalizmust úgy értelmezhetjük, mint a saját régió kulturális értékeinek őrzése érdekében folytatott, szélesen felfogott társadalmi mozgalmat. Ez tükröződik a különféle intézmények (akadémiai központok, tudományos intézetek, múzeumok, művelődési központok és házak, kulturális és művészeti alapítványok, önkormányzatok), valamint különféle társadalmi, kulturális vagy tudományos társaságok tevékenységében. A népi örökség megőrzését kiemelten kezelik az állami hatóságok is, különösen a Tudományos Kutatások Bizottsága, a Kulturális Minisztérium és a Nemzeti Közoktatásügyi Minisztérium. Ez utóbbi intézmény, a „Kulturális örökség a régióban. Program feltevései." című kiadványban (Varsó, 1995) bemutatott programja a nemzeti örökség megőrzésének problémáit vetette fel. Különös hangsúlyt helyezett a regionális közoktatásra, szoros összefüggésben, a szélesebb értelemben vett nemzeti, állami és nemzetközi valósággal, és a saját regionális környezet különböző területeire vonatkozólag, földrajzi, etnográfiai és kulturális téren. A program lényeges eleme, hogy a hagyomány kell, hogy legyen az, ami alapján elkülönülhetnek az egyes területek úgy, mint valódi kulturális régiók, területek. Az iskolai tantervekben figyelembe kell venni a helyi kulturális hagyományokat, a „kicsi hazát". A fiataloknak a kultúrába való bevezetése céljából a legközelebb álló környezet és a saját régió kulturális különlegességeiről szóló tudás is el kell sajátítani, ami a nemzeti és lokális öntudat megalapozását segíti elő. így kialakulhat egy kölcsönös „függésérzet", mely a továbbiakban kedvezhet a kulturális értékek áramlásának, távlatokban pedig a családi vagy regionális értékek iránti tisztelet kialakításának, melynek kiemelt jelentősége van a határok eltűnésének idején, az egyesült Európában. Nagyon fontos ez a tömegkultúra terjedése, a globalizáció, a migrációs folyamatok idején, a saját öntudatot is fenyegető kulturális példaképek beáramlása közepette. Az erősödő eltűnési folyamatok és a nemzeti kultúra, de főleg a hagyományos kézművesség és a népművészet területein zajló változások kapcsán szükségessé válik a hatóságok és a kompetens kulturális intézmények részéről a védelem, a következő nemzedékek számára történő megőrzés. A hagyományőrzés munkálatainak kezdő szakasza, a népi kultúra állapotának a felmérése, a kézművesek és alkotók pontos nyilvántartása, eredményeik bemutatási lehetőségeinek 424