Agria 40. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2004)

Tadeusz Burzyński: Hagyomány és változás. A falu művészeti öröksége a San-medencében, Délkelet-Lengyelországban

Tadeusz Burzynski HAGYOMÁNY ÉS VÁLTOZÁS A falu művészeti öröksége a San-medencében, Délkelet-Lengyelországban A jelen tanulmány témája magába foglalja a San folyó medencéjének igen terjedelmes területét, mely az elmúlt évszázadok folyamán több telepes hullámban népesedett be. Ezek közül vezető szerepet játszott a lengyel és a ruszin származású lakosság. Délen túlnyomó részben ruszinok és balkáni származású népek telepedtek le, külön etnográfiai csoportokat alkotva (Lemkowie, Bojkowie), melyeket e fejtegetésekben mellőzzük, és elsősorban a középső San-medencében fekvő és főleg lengyel származásúak által benépesített területekre koncentrálunk. Ezek a területek külön etnográfiai régiót képeznek, mely földrajzi és természeti értelemben három különböző földtani zónában helyezkedik el: a Kárpátok és a Kárpátokdombvidéke, a Sandomierska-katlan része, valamint Roztocze. A területek különböznek egymástól a domborzatot, éghajlati és talajviszonyokat, erdősültségüket és a települések jellegét tekintve, ami irányt szabott a társadalmi, gazdasági, kulturális, és ezzel összefüggésben a falusi lakosság életmódjának a fejlődésére. A Kárpátok dombvidéke elválasztja a Beszkideket a Sandomierska-katlantól, keleti részében magába foglalja a Dynowskie-dombvidéket, melynek nyugati határa Wislok. A továbbiakban ez a határ a San-völgye mentén halad, elválasztva Dynowskie-dombvidéket a Przemyskie-dombvidéktől. A tájkép jellemzője a Wislok és San mellékfolyók völgyeivel valamint a San-kanyarral átszelt dombok sávos elrendezése, melyek közül a legmagasabbak az 500 méter tengerszint feletti magasságot is elérik. Dynowskie- és Przemyskie-dombvidék talaja a sziklás talajok közé tartozik. A San-völgy talaja pedig széles sávban lösz és agyagos talaj. Növényzet átmeneti jellegű, a nyugati és keleti Kárpátok között, melyeknek határvonala a San-völgye. A Przemyskie-dombvidéken kevert erdők találhatók tölgy- és gyertyánfákkal. A történelem hajnalától kezdve ezek a területek vonzották a telepes csoportokat. Az emberi élet legrégebbi, kőkorszakbeli nyomait Wesolaban (i.e. 20 ezer évvel) Dynów mellett, valamint Bachórz környékén (i.e. 10 ezer évvel) fedezték fel. A népesség növekedése ezeken a területeken a neolit korszakra datálható, amikor Az egri Dobó István Vármúzeum Evkönyve, 2004. 415