Agria 40. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2004)
Takács Miklós–Vaday Andrea: Avar edényégető kemencék Kompolton
népvándorlás-kori szlávok sem használták 91 . Az eredet kérdésének taglalása során az alábbi kérdésre érdemes hangsúlyosan figyelni. Elsősorban arra, pontosan mikor jelenik meg, és hogyan terjed el a Kárpát-medencében a sütőharang az avar kor és/vagy a 9. század - sőt, ezen túlmenően - a koraközépkor egészének a vonatkozásában is 92 . Másodsorban arra: összefügg-e a sütőharang mind a Kárpátmedencében, mind pedig azon kívül a lepénysütő tálakkal. Azaz, joggal feltételezhető, hogy a sütőharangok jelentőségét csak a lepénysütésre használt tálak kontinensnyi távlatú, az összes koraközépkori példára kiterjedő gyűjtésével párhuzamosan lehet majd megalapozottan vizsgálni 93 . A párhuzamok gyűjtése során pedig érdemes lesz szem előtt tartani azt, hogy a középkor elején még a Feketetenger partvidéke egyértelműen a Mediterráneum részének számított. A Kárpát-medencei sütőharangok eredetét taglaló fejtegetéseinek egy fentebb már utalt tény új oldalról való megközelítésével zárnánk. Nevezetesen: bárkitől is tanulta el az Avar Kaganátus lakossága a lepény parázsborító alatti sütésének ötletét, az ehhez használatos edény igencsak mélyen meggyökeresedett saját anyagi kultúrájában. Mivel ugyanis az egyes háztartások önmagukat látták el sütőharanggal, annak használatát joggal érezhették teljesen a sajátjuknak. így nem tart számon ilyen edényt egyetlen olyan összefoglalás, amely a koraközépkori szláv anyagi kultúrát tárgyalja. Lásd pl. az alábbi munkákat: HERMANN, Joachim 1981. 193-199; HENSEL, Witold 1987. 357-385. Határozottan érvel amellett, hogy a horvátok csak a dalmáciai megtelepedésük után ismerték meg a sütőharangot: BATOVIC, Sime - OSTRIC, O. 1969. 273. A teljesség kedvéért megjegyzendő, hogy egyes szerb kutatók „automatikusan" szláv leletként kezelik a sütőharangot, mivel azt az újkori szerb, bosnyák, montenegrói, macedón népi kultúra ismeri. Jellegzetes példaként Id.: JANKÓ VIC, Djordje 1981. 144. old. E szerző fő hivatkozási alapja M. S. Filipovic általunk is utalt összefoglalása. E munka azonban egészen más szellemiséget tükröz, mint azt bevezetőjének két mondata is szemlélteti: „A női edénymüvesség, bár igencsak primitív kidolgozású és kisszámú terméket hoz létre, valamint a gazdasági életében betöltött szerepe is szerény, az mégis az összes balkáni nép életének egy közös eleme. Ennélfogva kulturális jelenség, így a származási és nyelvi szempontból különböző, kulturális szempontból azonban hasonló balkáni népek anyagi kultúrájának egyik elsődleges eleme." (FILIPOVIC Milenko 1951. 1-2). Takács Miklós fordítása. Talán arra sem lenne felesleges felfigyelni, hogy sütőharangként használt edények már a kései szarmata leletanyagban is kimutathatók: TRIFUNOVIC, Stanko 1999-2000. 11. t. 3, 4; 15. t. 20. Későszarmata-hunkori telepen, Tiszaföldvár-téglagyáron is kerültek elő igen nagyméretű fedő típusú edények, amelyek méretük alapján sütőharangként is funkcionálhattak. E nehéz munka elvégzésére Vida Tivadar vállalkozott, eredményei az általunk vázolt gondolatokat természetesen módosíthatják. 39
