Agria 40. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2004)

V. Szathmári Ibolya: Hajdú-Bihar megyei tapasztalatok a múzeumok és a népi iparművészek együttműködésében

tatták a még hagyományos kézművességgel foglakozó alkotókat, számukra megrendeléseket adtak, s forgalmazták termékeiket, sőt kiterjedt munkásságuk a tárgyi népművészeti hagyományok feltárására is. Számos, későbbi kiváló mester (mint pl. Kathy László szíjgyártó, Dankovszy Lórántné, szűrhímző, Nyakas Miklosné szövő is) a Háziipari Szövetkezetben élesztette újjá, vagy kezdte el szakmai munkáját. A Háziipari Szövetkezetekhez hasonló feladatot vállalt fel az akkori megyei tanács művelődési osztálya is, amiről egy feldolgozás így emlékezik vissza: a tanács „az 1950-es évek elején a nemzeti hagyományokról való lemondás helyett ezen a téren is a gyűjtőtevékenységet, a tudományos kutatást bátorította. A nagy munkához elengedhetetlen erkölcsi támogatással egy időben nemcsak a technikai feltételeket, hanem a művelődési otthon mozgalom révén az értékesítés lehetőségét is biztosította.'

4 Az 1967-ben megalakult Megyei Művelődési Központ - a későbbi Kölcsey Ferenc Művelődési Központ, ma Kölcsey Ferenc megyei Közművelődési Intézet - a kezdetektől fogva mái napig ennek az alkotói területnek is az összefogója, módszertani segítője, képzési, továbbképzési formáinak, s legkülönbözőbb programjainak - mint pl. a kiállítások, vásárok, alkotótáborok stb. - fő szervezője és lebonyolítója lett. A megyei központ mellett a szakköri mozgalom 1960-as évek eleji kibontakozásával az alkotói csoportok, szakkörök működését vállalták fel és segítették igen nagy számban a vidéki művelődési otthonok, nagyobb vállalatok, intézmények, olykor pártszervezetek, klub könyvtárak is. A tárgyalkotó népművészeti jellegű szakkörök száma az 1970-es években Debrecenben 20-30 között mozgott, megyei szinten számuk 1984-ben a következő képen alakult: 42 hímző-, 15 szövő-, 4 fazekas-, 2 bőrműves-, 1 faragó-, 1 kovács- és 1 nemez szakkör. Ezeknek a szakköröknek az élére azok a szakképzett szakkörvezetők kerültek, akik a Népművelési Intézet és a megyei művelődési központ által szervezett képzésben szerezték meg tudásukat és jogosítványukat a szakkörvezetéshez. Szakmai felkészültségüket és kiváló pedagógiai érzéküket beszédesen igazolja az országos pályázatokon és kiállításokon elért kiváló eredmények és szakköri nívódíjak.Ezekből a szakkörökből számos tehetséges alkotó nevelődött ki, lett önálló alkotóvá, s nem egy esetben újabb szakköri csoport vezetőjévé. A szakköri keretek között folyó munka számára sajnos a rendszerváltást követő időszak egy visszahozhatatlan hanyatlási folyamatot indított el. Vállalatok, intézmények, sőt művelődési otthonok szűntek meg, melyek a szakkörök működtetői, otthonadói voltak. így volt kénytelen befejezni munkáját pl. a nagy múltú Volán-, TITÁSZ- és Kerekes telepi hímző szakkör. A szakkörök megszűnése különösen a népi hímzés területét érintette igen érzékenyen, azt a területet, ahol a legnagyobb számban dolgoztak szakköri kereteken belül az alkotók. A 4 MASITS László 1978. 358. 390