Agria 40. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2004)

Zábrátzky Éva: Történeti mondák Bakó Ferenc gyűjtéséből

- Majd megálmodjuk, majd lesz valahogy! Arra aztán kivett Vidróczki egy kendőforma rongyot, oszt abba bele vót kötve egy kis csomó. Azt mondta a bácsinak: - Nézze ezt a kis csomagot! Itthagyom az asztalon, én elmének. Lehetséges, hogy én még visszagyövök, mire a hajdúk megérkeznek. De ezt a kis csomagot kezelje el, és ha használni tudja, kőtse el. Mikor a hajdúk mentek, kifizetett mindent a gazda. A hajdúk elkísérték az öreget a báró házához. Vidróczki penészes pénzt adott neki, hogy gondolják, hogy valaki kisegítette az öreget. Kérdezte a bíró, hogy mért nem fizette ki hamarabb, ha volt pénze. „Az Istennek a keze olyan, hogy ha látja, hogy valaki el akar esni, felemeli. Őt is felemelte. Estig mégis ott tartották az öreget a bíró házánál. Csak akkor engedték el, mikor a mécseket meggyújtották. Mikor hazament sírt a felesége. Azt mondja: „ne sírj már anyuskám, mostmár szabad vagyok. Csak még egyszer találkoznék Vidróczkival, meghálálnám neki a jóságát. Vidróczki meg az ablakon hallgatta. Azt mondja: „Nem kell meghálálni bátyám, inkább én köszönöm meg, hogy így tudta elhasználni azt a rongyos zacskót." Vidróczkinak kétcsövű pisztolya volt. Egy szalag volt a derekán, oda volt szúrva. A Mátravidéken, meg a Sajó völgyén tartózkodott a legtöbbet. BA 66/2 Ak: Szecskó Barát József 84 éves Gy: Bélapátfalva, 1948. VIII-IX. Vidróczki halála Hallotta-e hírit Vidróczkinak? Én még láttam is! Meghallottuk, hogy itt van a szomszédba, úgy hittak, hogy Kis János, oszt mentünk az ablakra, hogy megnézzük. Parasztosan, lajbija meg rokja volt. Még arra is emlékszek, hogy halt meg. A cimborája lütte agyon. : Vidróczkinak híri-nevi oda van Terennén a topolyafa alatt van Sipkás Józsi megölette hiába Várd el Sipkás, te is elmégy utána. Mikor őneki a halála történt, mondta neki a cimborája, hogy menjenek valami úri helyre rabolni. A cimborája meg akkor ütte le, hogy ő a bandáját nem vezeti ollyan helyre. Mert bandába jártak ezek. Ez is egy kis nótája, akkor volt, mikor meghalt. : A Vidróczki rézsarkantyús csizmája Nem zörög a maconkai határba. Halva fekszik a vármegye házába, Mihent ezt az édesanyja megtudta, A vármegyét végig-hosszig siratta. Ne sirassál édesanyám engemet, Te vetted ezt a gyöngyéletemet. /Itt eszébe jutott, hogy a fenti versszak ezután következne. / 341