Agria 40. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2004)

Zábrátzky Éva: Történeti mondák Bakó Ferenc gyűjtéséből

BA 79/ 4 , ENA 7-67 Ak: Józsa Lajos 33 éves gyári munkás Gy: Bekölce,1952. XII. 13-14. A Császa elejin a főd alatt üregek vannak és az öregek mende-mondája szerint ott 3 hordó arany és 3 hordó bor van. Egy kakas ül a tetejin és ha bemegy az ember, a kakas kivájja a szemit. Piros kendővel kell a kakast beborítani, akkor nem bánt. Azt is mondták, hogy csak nagypénteken szabad bemenni. ENA 898-69, BA 13/7 Ak: Veréb József 1887. Gy: Tárnáméra Idős Veréb János fegyverhordozó volt Orczy bárónál a Rákóczi Ferenc forradalomban. Mert akkor még, abban az időben ők úgy mondták, hogy két-három fegyvert kellett vinni, mert egyiket megtöltötték, a másikkal meg lőttek. Aztán meg, ha kardra mentek, ha kicsorbult a kard éle, meg kellett köszörülni. Szóval az én elődöm mind magyar ember volt, meg forradalmár. így aztán még Törökországba is kellett neki menni. Mert fiam, fiam, a török nekünk nem volt ellenségünk, mert ha a török ellenségünk lett volna, nekünk magyaroknak, akkor nem menekült vol­na oda Thököly, Rákóczi, meg az Orczy báró többször hazajött kódusruhába is. Negyvennyócban is hazajött, akkor az én nagyapám cseléd volt ott nála. Ez már a nagyapám idejiben volt. Azt mondta: fiaim, legyetek nyugodtak, van nekünk egy védőnk, aki megvéd ben­nünköt, hogy hamar hazagyöhetünk. Csak dolgozzatok, hamar helyreáll az ország. Hát a török se­gítség, a török szultán fog mellette. 1848 eseményei, a kápolnai csata Emlegette a nagyapám, hogy 48-ban Isaszeg felül jöttek a németek, a magyar katonák pedig Szihalom felül indultak. Kompokon tanyáztak, míg össze nem csaptak, a német hulánerok- úgy mondták: hulánerok. A svábok jó barátjaik voltak, ittak, dőzsöltek. A szihalmi kántor, meg a tanító, meg a bíró elgyöttek, kikémlelték, hogy mennyien vannak ezek a németek ottan. A magyar hu­szárok meg beálltak Szihalomba, a magyar hadseregnek egy része meg úgy 20-25. 000 ember Po­roszlónál lógerozott. Gyöttek volna ők, monták is a nevit, aki parancsolgatott nekik, de már nem tu­dom. Aztán a magyar huszárok Szihalom felől- valószinűleg oldalvédek lehettek- a szihalmi bíró meg a kántor elvezette a huszárokat rajok. Ott öldösték meg, be voltak rúgva (a németek), még a ká­li istállónak a pallásán, meg a magárban is el voltak bújva, meg a zsupkivibe kötötték be magukat a németek, mert hát a mieink, a huszárok leöldösték őköt irgalmatlanul. Másnap osztán még akik kint voltak, azok összecsaptak Kápolnánál, Kompoltnál, Kainál. Emerrül gyöttek, Isaszeg felül, Hatvan felül gyöttek, így mondta a nagyapám. Meg dárdával, finylett a dárda, meg a kard, oszt kimentek ide a falu széjire, kijjebre, oszt onnat letek. Már hányta a búza a kalászát. Meglátták a németek. Begyöttek a kösségbe... kaput, mindent törtek össze és tüzeltek. A tábornokuk is itt vót, a nagy ge­nerális, mert így monták: gyenerális, oszt felmentek a toronyba. A toronyba fel-fel szalattak, meg legyöttek a gyenerálisok, "huncut, huncut Kossuth, Mészáros, Görgey, szakramentszki magyarszki, odauhintottak a gyerekeknek. Kardlappal. Úgy ríttak, mint a záporeső, a tábornokok. Ezután kihú­zatták az ágyút ide, Boconád fele. Mert akkor úgy volt, hogy majd elvonják a magyarokat erre, Zsadánynak. Másnap osztan parancs jött, hogy menni kell. Ez a csapat elment Zsadányra. Ott aztán 337

Next

/
Oldalképek
Tartalom